Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 5. (Budapest, 2005)

II. Módszertan - Műhely - Közlemények - Ságvári György: Tárgyiasult emlékezet - emlékművek, múzeumok a nagy háborúról

jen az MTA Művészettörténeti Kutatócsoportja archívumában volt.

44 Az 1970—80-as évek fordulóján hasonló munka zajlott az egykori Magyar Munkásmozgalmi Múzeumban Illés Lászlóné vezetésével. Ez a kutatás ugyan a munkásmozgalmi emlékek és szovjet hősi emlékművek és temetők regisztrálását volt hívatott elvégezni, de az adatszolgáltató önkormányzatok buzgalma révén - biztos, ami biztos - kiterjedt a közigazgatási területükön található mindenfajta emlékműre, köztük - mennyiségük okán is kiemelten - a világháboiús emlékekre. A gazdag anyag ma a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Adattárában található és kutatható.

45 A háború muzealizálása A frontgyűjtemény - a nagyváradi 4. honvéd gyalogezred „ezred-múzeuma" A harctéri emlékgyűjtés egyidős a háborúkkal. A legyőzött ellenlel trófeáinak megszerzése, a saját vitézség (tárgyi) dokumentálása valójában ösztönös tevékenység. Amint az alábbiakban egy visszaemlékezés és egy kiállítási „tájékoztató" alapján tanúi lehetünk, nem volt változás ebben az ősi katonaszokásban a világháborúban sem, ráadásul a háború derekán a esapattesteket rendelet is kötelezte harctéri relikviák gyűjtésére

46

. Kratoehvil Károly ezredes a nagyváradi 4. honvéd gyalogezred parancsnoka a háború után megírta ezrede frontgyűjteményének törtenetet.

47 A frontról Nagyváradra hazaszállított anyag a háború után, a román megszállás idején megsemmisült, ám tárgyak híján, virtualitásában is érdekes a történet, hogyan dokumentálható egy szervezet (az ezred) működése (a harcok), hogyan hitelesíthető a katona számára mindennél előbbre való dicsőség és a hősiesség, hogy mivel lehet megalapozni egy elvárt közösségi hőskultuszt. Az. ezredes

48 - némileg joggal, hiszen más esapattesteknel, ahol a parancsnok nem tekintette különösebb szívügyének az. ilyen missziót, nem is volt gyűjtés - a „múzeumot" saját művének tekintette. Létrehozásának amint írja - az. volt a célja, hogy a múzeum által „a fiatal 4. honvéd gyalogezred...történelmi patinát kapjon, és méltón sorakozzék azon ezredek mellé, amelyek Savoy ai Eugen herceg alatt kiverték a törököt Magyarországból... "

49 Elrugaszkodott gondolat, avagy a lehetőség megragadása, hogy a sokfajta emlékezet és a sokfajta megélt történelem alternatívájaként legyen egy irányított és felügyelt közösségi emlékezet? Hogy a múzeum, a „mi" rekvizítumaink (ereklyéink, trófeáink, tárgyaink stb.) gyűjteménye révén történelmet nyerjen egy közösség, tételesen Nagyvárad házi ezrede, s ennek révén maga a város is? A gyűjtés motivációi számosak lehettek, egyéniek és közösségiek, ösztönösek és irányítottak, az egyén 44 KOVÁCS A. 1985. 3. p. Az itt jelzett dokumentáció mai lelőhelye: MTA MKCS.- C - I - 038 jelzetű fondja: Emlékművek, szobrok Magyarország területén. A fondjegyzék szerint - némileg ellentmondva az Előszóban jelzetteknek - a dokumentáció egyrészt az 1960-as évek elején kezdeményezett országos felmérés fénykép és iratanyagát, illetve egy 10 évvel későbbi adatszolgáltatás anyagát tartalmazza. 45 Magyar Nemzeti Múzeum. Történeti Adattár (TAD). Lelt. szám: 9462 - 2005. Az anyag jelenleg rendezés alatt, de megyei bontásban kutatható. Az adatok nem tematikusak. Az emlékmüvekről hivatásos fotósok által készített felvételek negatívjairól leltárkönyv és törzslap áll rendelkezésre. (Ezúton mondok köszönetet az Adattár vezetőjének Halmi Lászlónénak az. anyag megismeréséhez nyújtott segítségéért.) 46 A rendelet szövegéről, kiadása időpontjáról nincs pontos jelzettel ellátható elsődleges forrásunk. A kor szokásainak megfelelően minden bizonnyal „Körrendelet" formájában jutott el a csapattestekhez.. Létezéséről számos korabeli rá vonatkozó utalásból vannak ismereteink. 47 KRATOCHVIL K. 1926. 48 Kratoehvil a korszak érdekes (katona) alakja. Egyik tipikus képviselője annak a közéleti érdeklődésű, a katonai hivatást a művészkedéssel és a szakírói tudományoskodással ötvöző tiszti csoportnak amely már a háború alatt, de főként után a MOVE keretei között, a magyar honvédség „szellemi arculatának", s nem mellékesen a Hadimúzeumnak is egyik meghatározója volt. Eletéről a Hadtörténeti Múzeum kiállítási rendezett 1999-ben. Lásd: Hadtörténeti Múzeum Adattár. 49 Hadimúzeumi Lapok 1926. november 30. p.