Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 5. (Budapest, 2005)

II. Módszertan - Műhely - Közlemények - Ságvári György: Tárgyiasult emlékezet - emlékművek, múzeumok a nagy háborúról

teremtése volt. úgy sorakozott fel ehhez szellemiségében a hőskultuszt formába öltő művészet is. „A mű felfogásában nem a gyászt, hanem a hősi lendületet kell éreztetni, vagyis a műnek lelkesítőnek kell lenni" - adják ki a központi gondolatot.

36 Új szobortervek születtek, szoborbizottságok alakultak, szoboralapok létesültek. 192627-ben több seregszemle, kiállítás bizonyítja a megnövekedett kegyeleti kedvet. 1926-ban Gödöllőn rendeztek kiállítást az elkészült tervekből,

37 1927. augusztusban pedig a Műcsarnokban volt pályázati tárlat. A pályázat ismertetésében az emlékművek körül még mindig aktív szervező Lukács György így foglalta össze azt az ideológiát, amelyet a hősi emlékművektől elvártak: „Az első nagy érzés, amelyet a magyar lélekből a világháború emléke kivált: a nemes büszkeség dicső fiainkban, akik életüket áldozták hazájukért, és akiknek hősi önfeláldozásával, hadi babéraival és szakadatlan győzelmeivel riasztó ellentétben áll a gyászos katasztrófa, melyet idő és ármány zúdított ránk. A művész fejezze ki a nemzetnek az igazság erejébe és végleges diadalába vetett hitét, azt a nemes haragot, melyet a reánk erőszakolt békeparancs miatt érzünk, és azt, hogy ez így nem maradhat. Nem, nem soha. Ki kell fejeznie az isteni gondviselésbe vetett hitet, de azt is, hogy ha munka, tisztesség és becsület egymagukban nem lesznek elegendők az elégtétel kikényszerítésére, a hazáért való szent vértanúságban az újabb nemzedékek is méltó utódai lesznek a hős elődöknek".

38 A pályázaton felvonult a magyar művésztársadalom színe java, többek között Zala György, Pásztor János, Istók János, Szentgyörgyi István, füredi Richárd, Ligeti Miklós, Horváth Géza. I. díjat Zala és Pásztor János szobrai kaptak. Zala díjazott munkája: lapos, szarkofágszerű talapzaton elhányatló katona, akit angyal tart ölelő karjaiban. A kultuszminisztérium mellett a Honvédelmi Minisztérium, Hadtörténeti Múzeum és a Hadimúzeumi Egyesület is a szervezők között volt. A Múzeum különdíjaiból a fődíjat Horváth Géza és Müller Tibor munkája kapta: alacsony talapzaton csonka piramis, előtte mozgalmas, zászlót lobogtató lovas esatajelenel. A 111. díj Istók Jánosé: magas talapzaton álló gyászoló, kalapját kezében tartó katona.

39 A pályázat anyaga együttesen a Hadtörténelmi Múzeumba került, ahol akkorra már megtervezték a külön kiállítási teret a szobor maketteknek. A korszak hősi emlékműveit Nagy Ildikó 11 nagyobb csoportba sorolta be: 1) gyászoló katona (lehajtott fej, meghajtott zászló, puska); 2) harcoló katona (őrszem, harcba induló katona, harcoló katona); 3) sebesült katona; 4) a „Hős halála" típus (a hős megtér a mennyországba, a hős megtér a nemzet kebelébe, kombinálva a nemzetet jelképező Hungáriával); 5) a magyar múlt régi hősökkel; 6) a magyar család, mellékalakként a magyar anyával; 7) allegóriák (szabadság, nemzet - mint oroszlán, nemzet - mint Hungária, nemzet - mint életerős férfi, áldozatkészség - mint kardját felajánló férfi); 8) egyszerű emléktáblák, emlékoszlopok jelképekkel; 9) emlékoszlopok turullal; 10) emlékoszlopok nemzetjcl képekkel (kiegészülve: gyászoló, harcoló, hősi halott katona mellékalakkal); 11) lovasszobrok.

40 A „békeévekben" (1938-ig) emelt szobrok száma az országban mintegy 1600. A II. világ36 A Képzőművészek és Iparművészek Országos Gazdasági Közössége felhívásából idézi NAGY I. 1985. 77. p. 37 Az ország hősi emlékeinek seregszemléje a gödöllői kiállításon. Magyarság, 1926. augusztus 8. Az ezzel egyidőben rendezel! ..helytörténeti" kiállítás egyik fő szereplője a Hadimúzeum volt. Számos ereklye tárgyát mutatta be az ötnapos rendezvényen, s amint azt olvashatjuk, a kiállítást megtisztelő kormányzó nagy megelégedésére. Hadimúzeumi Lapok 1926. december. 42. p. 38 LUKÁCS GY. 1927. 4-6. pp. 39 A tárlatról többek között: Vállalkozók Lapja 1927. augusztus 24. A kritikusnak (Komor Lajos) Szentgyörgyi István akkor Kiskunhalason már valóságosan is felállított köztéri szobra tetszett leginkább, főleg indirekt kifejezési módjával. Maga a kompozíció: fiatal liú, kezében koszorú, amint egy lelátyolozott nőalak, mintegy gyámolítólag lehajol hozzá. „Mennyivel masabb ez a szobor, mint a sok ágyntalpas. Mannlicher puskás, páthoszos emlékmű, amit szobrászaink nem annyira saját belátásuk hanem inkább a laikus megrendelők ízlése szerint készítettek." 40 NAGY I. 1985. 80-81. pp.