Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 5. (Budapest, 2005)

II. Módszertan - Műhely - Közlemények - Ságvári György: Tárgyiasult emlékezet - emlékművek, múzeumok a nagy háborúról

háború éveiben újabb 100 szoborállítás történt, de ezeken a szobrokon már ott szerepelnek a II. világháború áldozatai is.

41 Budapest első világháborúra emlékező nagy köztéri monumentumai különleges helyet foglalnak el ebben a sorban. Ezek az emlékművek az egész „ország emlékművei" voltak, a „rendszerezett nemzeti emlékezet" rekvizitum ai, a politika sugallta hőskultusz bronzba és kőbe merevített propagálói. Amelyek azonban túl is léptek a direkt első világháborús emlékezésen és közvetlen célként a revíziós állameszme terjesztését szolgálták. A szobrok alaptematikája tehát a háború, mindig a katonák egy meghatározott köre, mint pl. egy alakulat (I. honvéd gyalogezred), vagy egy fegyvernem (pl. tüzéremlékmű), vagy fiktív csoport („Névtelen hősök emlékműve), illetve esemény (pl. Przemysl). Valamennyi része a centralizált emlékezetnek. Az állító vagy kiemelten az állam vagy a Honvédség, esetleg a főváros vagy akár a kerület, amely magáénak vallotta az adott törvényhatósághoz tartozó alakulatot vagy csoportot.

42 Csak tallózva a két világháború között emelt budapesti központi emlékművek között: Névtelen hősök emléke a Ludovika Akadémia előtt (Horvay János műve, 1924); Rákosfalvai hősi emlékmű (Istók János, 1925); A Műegyetem hősi halottainak emlékműve (Bory Jenő, 1927); Híradó emlékmű - az elesett távírászok emléke (1927) a XI. kerületben, a Postaanyagraktár parkjában; Csendőrvértanúk emlékszobra (Pásztor János, 1928); Tiszti hősi emlékmű a Ludovikán (Vass Viktor, 1928); Nemzeti Hősök Országos Emlékköve a Hősök terén (Kertész K. Róbert, 1929 ); Egyetemi Hősök emlékműve (Lechner Jenő és Zala György, 1930); Prz.emysli hősi emlékmű (Sződy Szilárd, 1932); 32-esek emlékműve (Szentgyörgyi István. 1933): Az 1918-19. évi nemzeti vértanúk emlékműve (füredi Richárd és Lechner Jenő, 1934); Harmincas honvéd gyalogezred hősi emlékműve (Kallós Ede, 1935); Tüzérek hősi emlékműve (Ligeti Miklós, 1937); Kerékpáros katonák hősi emlékműve a Helyőrségi templomban (1937); Gépkocsivezetők Hősi emlékműve az Ezredes utcában (Maugsch Ede, 1937); Haditengerész emlékmű (Szentgyörgyi István és Miskolczy László, 1937); A cs. és kir. 2. (erdélyi) huszárezred világháborús emlékműve (Petty fajos, 1937); Az I. honvéd és népfelkelő gyalogezred emlékműve (Siklódi Lőrinc és Márton Ferenc); Magyar tábori vadászzászlóaljak hősi emlékműve (Kisfaludy Stróbl Zsigmond, 1943). Hősi emlékművet terveztek előbb a Gellért-hegyre, majd a Szent István parkba a műszaki csapatoknak. A 27 méter magas oszlop Siklódy Lőrinc munkája.

43 A budapesti szobroknak változatos sors jutott. Többet közülük - városképet meghatározóan - ma is köztereken láthatunk, mint például a 32-esek emlékművét, a 2. huszárezredét, a vadász emlékművet - igaz, ezt fejcserével -, a Przemysl emlékművet, másokat politikai okokból 1945 után elbontottak, mint például a csendőrvértanúk emlékművet, a haditengerész emlékművet. Megint másokat, mint a tüzér emlékművet a háború rombolta szét. A vidéki városok és falvak emlékművei is dacoltak az idővel - és a felejtéssel, vagy a pillanatnyi helyi (politikai vagy sem) érdekek kimozdították őket a helyükből. Nagyon sok szobor viszont ma is ott áll eredeti helyén egy-egy város központi terén. A Kádár rendszer idején - utoljára a 80-as évek elején - több kísérlet is történt egy első világháborús szoborkataszter létrehozására. Az egyikről a Kovács Ákos szerkesztette, fentebb többször idézett kötet előszavában olvashatunk. Eszerint az, ország világháborús emlékművei adatbankja létrehozását a Hatvány Lajos Múzeum kezdeményezte. Az önkonnányzatoktól beérkezett fényképes anyag - ezt ugyancsak az Előszóból tudjuk - a kötet megjelenésének ide41 KOVÁCS A. 19X5. 30. p. 42 Az alább következő emlékmű listára nem vettem tel a sem a különböző tanintézmények, sem a kisebb közösségek, csoportok (pl. budapesti tanárok, postások stb.) által kezdeményezett és az elékerítést anyagilag támogatott, jobbára zárt terekben elhelyezett szobrokat, emléktáblákat. Ezek a közösségi emlékezet részének tekintendők. 43 Az. emlékmüvekről tájékoztat: MEDVEY L. 1939. A bédekker kerületi bontásban illetve a művészek neve szerint csoportosítja az emlékmüveket.