Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 5. (Budapest, 2005)

II. Módszertan - Műhely - Közlemények - Ságvári György: Tárgyiasult emlékezet - emlékművek, múzeumok a nagy háborúról

tálisabbra lenne szükség a fővárosban, s erre nagyon jó lenne a Sashegy csúcsa. De lehetne akár a Gellért-hegy is, vagy a Hármashatár-hegy - bár az egy kicsit messze van a várostól. Bárhol is legyen, egy „kőművet" kell emelni, egy 10-15 méter magas obeliszket. Az obeliszk a leghálásabb emlékjel, ez ma a legdivatosabb temetői monumentum. És a falvakban is kell ilyeneket állítani, lehetőleg a templom, vagy az állomás közelébe, ahol sok ember megfordul.

32 A mű azonban maradt Rákoskeresztúron és még jó egy évtizeden át szolgálta az „ismeretlen katona" előtti kegyeleti megemlékezéseket.

33 Amíg a rákoskeresztúri temetői emlékmű környezete az intézményes (állami) halottkultusznak biztosította az évenkénti helyszínt, a hőskultusz fő emlékhelyét 1929-től a város másik részébe költöztették - a Hősök terére. Itt avatták fel 1929. május 26-án a „Nemzeti Hősök Országos Emlékkövét, Kertész K. Róbert alkotását. „Az ezeréves határokért, 1914-1918" - hirdeti a kőemlék felirata. Üzenete magáért beszélt: a világháború hősei a távoli frontokon is az ezeréves határokat védelmezték, következésképpen a jelen katonái is az ezeréves határokért, a revízióért vállaljanak hősiességet. Vagyis a világháboiús hősök mintegy „médiumok" a múlt, a jelen és a jövő között. Az emlékmű története még az évtized elején kezdődött. 1921-ben a Hadviseltek Országos Gazdasági Szövetsége azzal a tervvel állt elő, hogy „a magyar fajnak a háborúban bemutatott hősi bátorságát, a magyar katona példátlanul önfeláldozó hősiességét" meg kell örökíteni. Az ügyet felkarolta Klebelsberg Kúno kultuszminiszter is, és 1924. május 1-i határidővel pályázatot írtak ki. A bíráló bizottság elnökévé Kertész. K. Róbertet nevezték ki. A pályázatra 190 ten' érkezett be, az első díjat Bánffy Miklós nyerte el „Koporsóját felemeljük az égbe. kél szikla közé szörnyű magasságba" jeligéjű pályaműve nyerte el. Bánffy terveiben a koporsó a Gellérthegyre került volna, az Erzsébet híd vonalában. A hegyen robbantással alakítanák ki a helyszínt: lépcsőkkel összekötött teraszokai, a legfelsőn egy ívszerűen kialakított nyílásban helyeződne el a 10 méteres kőkoporsó, kétoldalt a magyar koronát tartó szárnyas angyalokkal, fölöttük egy sziklafokon apostoli kettős kereszt, az alsó teraszon pedig, monumentális oltár

34 A II. díjat nyert Hofmann Otto is koporsómotívumot használt. Hoffmann „Tán honom könnye vagy te nagy folyó" jeligéjű terve a Duna közepére képzelte a nagy koporsót. A III. díjjal jutalmazott Horváth Károly az ..Ismeretlen katona" mintájára az ezredéves emlékmű környezetébe képzelte el a szobrot. Végül is egyik díjazott ten' sem valósult meg, Bánffy terveit főleg geológiai (és esztétikai) okok miatt vetették el. Helyettük Kertész kapott megbízást, aki Lechner Jenővel együtt megtervezte a ma is látható emlékművet. A tér ekkortól viseli a I lősök tere nevet.

35 A háború és a forradalmak után, a húszas évek elejére jelentősen megváltozott az érzelmi hozzáállás az emlékművekhez. A katonahalál megrázó élménye egyre távolodott, egyre inkább a „háborús hősiesség", önfeláldozás felemelő es politikailag kihasználható érzelmei kerültek előtérbe; a passzív gyász helyébe az aktivizáló hőskultusz, lépett. Ennek szellemében fogant a Nemzetgyűlés által 1924 májusában hozott törvény is a hősi halottak emlékének megünnepléséről. A törvény május utolsó vasárnapját „Hősök Emlékünnepévé" nyilvánította, ami aztán új lendületet adott az emlékezésnek, új emlékmű-állítási hullámot indítva el. Ahogy az. állami szintre emelt politikai cél a mozgósító hőskultusz újszerű meg32 GABÁNYI J. Honvédelem, 1921. március 20. Uo. október 23. Gabányi ebben ;r/t fejtegeti, bogy legyen egy olyan közös sír, amelyet az ország minden tájáról hozóit földdel alakítanának ki. 33 Az. átépítésre aztán 1927-ben került sor. Az emlékmű hátterébe fa vázra hármashalmot imitáló gyeptégla emelvényt helyeztek, ám ennek állaga rohamosan romlott, az építmény roskadozni kezdett. Új hősi emlékmű kellett, amelynek megalkotásával a korszak egyik sokat foglalkoztatott szobrászát, Márton Ferencet bízták meg. akinek oltárszerű müvét 1928-ban avatták fel. 34 Bánffy terve, amikor már világossá vált kivitelezhctetlensége, elemeiben érdekes módon reinkarnálódott a Hadtörténeti Múzeum környezetébe az akkori igazgató, Aggházy Kamill által tervezett hősi emlékmű konglomerátumban a húszas évek közepén. Krről a múzeummal foglalkozó részben szót ejtünk. 35 HELGFRT I.-NÉGYESI L. B. KALAVSZKY. GY. 2002. 66-72. pp; LIBER E. 1934. 364. p.