Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 5. (Budapest, 2005)

II. Módszertan - Műhely - Közlemények - Ságvári György: Tárgyiasult emlékezet - emlékművek, múzeumok a nagy háborúról

kezdtek a harctéri heroizmusban és a hőskultuszban rejlő propagandalehetőségek szisztematikus kiaknázását. Mindezzel lényegében saját hatáskörbe vonták a háborús emlékezet szelcklálási jogát is. Ennek működtetésére bevetették a háborús propaganda megannyi direkt és indirekt eszközét. Mondhatni, rátelepedtek a kisebb közösségek „hazafiságára", magángyászára és magán dicsőségére is, és megpróbálták rendszerezni azokat. Eszköztáruk gazdag volt: rendelettel szabályozták az emlék- és trófeagyűjtést, frontéin lékekből háborús „alakulat múzeumok" szervezését írták elő, törvényt hoztak a hősi halottak nevének megörökítéséről, emlékművek építését szorgalmazták, brosúrákban, plakátokon, kiállításokon propagálták a hőskultuszt, háborús múzeumok szervezésébe kezdtek, szolgálatukba állították a művészetet.

3 Propagandaeszközzé tették az irodalmat, a festészetei, a szobrászatot, a fotó- és filmművészetet, a zenét. E háborús propaganda irányításában, szervezésében igen jelentős szakmai szerepet játszott a Sajtóhadiszállás (Kriegspressequartier). Ez. volt az a szerv, amely a közös hadügyminisztérium keretei között összefogta a birodalom „művészeti iparágainak" háborús ténykedéséi is, létrehozva saját kebelén belül a „Kunstgruppe" intézményét. írók, újságírók, festők, szobrászok, színészek, fotóművészek kerültek teljesen szabályosan állampolgári kötelezettségből, mint behívottak, vagy csak hazafias felbuzdulásból a Sajtó hadiszállás művészcsoportjainak állományába, s így egyenesen a frontra, megörökíteni írásban, képben, plasztikában vagy celluloid szalagon azt a hősiességet, ami elvárható módon majd megsokszorozza a társadalom kitartását, háborús állhatatosságát. Vezetője a Hadilevéltár korábbi igazgatója, Ferenc Ferdinánd egyik bizalmasa, a művelt, széles látókörű Max Ritter von Hoeii vezérőrnagy lett.

4 S ha mindez kevés lett volna, a hatalom lejjebb is ereszkedett és nem válogatott. Támogatott minden populáris megnyilvánulást, ami bármit is hozzátehetett a háború ..nemzeti élményéhez". A hátországi piacokat addig soha nem látott mennyiségben özönlötték el a háborút éltető, (magyarázó, bagatellizáló), ellenséget csúfoló dísz- és használati tárgyak, festett bögrék és tányérok, legyezők, háborús játékok, olcsó bizsuk, vitrin nippek, képeslapok, képeskönyvek, kitűzők, jelvények minden mennyiségben. Ezek egy része hatalmilag támogatott (emlékeztető) vásári apróság, amelyeket segélyalapok, alapítványok dobtak piacra, más részüket az önkéntes hazafias lelkesedés, megint más részüket a kifejezetten üzleti haszonszerzés. Az elérendő cél általuk a társadalom mobilizálása, a háborús „lelkesedés" ébren tartása, de legalábbis az „áldozatkészségé". A hősök kultusza bőven túlélte a háborút, sőt a háborús emlékezet legmeghatározóbb és több célra is használható központi elemévé vált szerte a volt hadviselőknél. A veszteseknél azonban módosítani kellett a stratégián (hiszen a háború alatt minden a győzelemre asszociált, most pedig egy háborús vereség romjain kellett az erényeket felmutatni), ám az eszköztár nem nagyon változott. Csak a monumentumok lettek nagyobbak, kifejezőbbek, a katonatemetők csinosabbak, az emlékműveken neve lett a hősi halottaknak, gyűltek az ereklyék a múzeumokban, megnyíltak az első, a rendszerezett emlékezet igényével fellépő tárlatok a habomról. Már jutott idő a merengésre. A háborús hőskultusz összeolvadt az. ezeréves magyar hősiesség kultuszával; az alig elmúlt háború magyar hőseit a nemzeti panteonba helyezték a régi történelmi nagyságok mellé. A jelenség egyetemes: „A háború emléke szent élménnyé magasztosult, amely mély 3 Mindezekre a propaganda eszközökre a dolgozat későbbi fejezetei részletesebben is kitérnek. Az. állami propaganda szervezeti kereteinek megteremtéséről; BROUCEK, P. 2001. 203-205. pp.; a háborús művészet szerepéről, lehetőségeiről, hadifesíőkről, szobrászokról részletesebben MARKÓ.1A, CS. 2001. 33-34. pp. 4 A vezetők a háború folyamán természetesen cserélődtek, IIoen azonban e propaganda tevékenységet irányítók legmarkánsabb egyénisége volt.