Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 5. (Budapest, 2005)
II. Módszertan - Műhely - Közlemények - Ságvári György: Tárgyiasult emlékezet - emlékművek, múzeumok a nagy háborúról
vallásos érzülettel töltötte el a nemzetet, bőséggel ellátta szentekkel, mártírokkal, zarándokhelyekkel, és ápolandó örökséggel vértezte fel. 5 Alábbi írás erről a háborús emlékezetről szól, emlékekről és emlékeztetésről. Középpontjában a kanonizált emlékezet két grandiózus megjelenési formája: a köztéri monumentum és a múzeum áll. Kettejüknek sajátos párhuzama van. Tartalmában mindkettő az emlékezet rendszerezésére tett hatalmi kísérlet, mindkettő az emlékezet („.emlékeztetés 1 ") állami kisajátításának eszköze, valójában kommunikációs terek, amelyek célja: minél több ember megszólítása. A közterek emlékművei így a minél nagyobb nyilvánosságnak szólnak, s egyben azt propagálják, hog}' akiről, vagy akikről szól az emlékmű, az (azok) „mindenkié", vagyis ez a sugallt emlékezet mintegy társadalmi kánonként próbál megjelenni, bő feladata ezeknek az emlékműveknek a permanens emlékeztetés, ezzel együtt pedig alkalmasak más kapcsolt tartalmak - esetünkben a hőskultusz - kifejezésére és állandó sulykolására is. Környezetük, főleg a háború után nyilvános ceremóniák, felvonulások, nagygyűlések emlékbeszédek helyszíne, ugyancsak a hőskultusz nevében. A múzeum - bár intimebb környezetben - ugyanig}' képes eleget tenni hasonló elvárásoknak. A korszak politikai gondolkodásmódjában a (háborús) múzeum is valójában „emlékmű", legalábbis a hatalom besorolja az alattvalókkal történő kommunikációja eszköztárába; a múzeum arra való (mint az emlékmű is!), hogy a katonai dicsőséget hirdesse; a múzeum a katonai vitézség és az áldozatok emlékének megszentelt helye. 6 A múzeumalapítási elképzelések a háború alatt - nemcsak Magvarországon, ahol ekkor még egyáltalán nem volt (nemzeti) Hadimúzeum - a gyakorlatban mindenekelőtt a frontemlékek (trófeák) szisztematikus gyűjtésében öltöttek testet. Ez valójában a habom eg}'fajta muzealizálása, ami lényegében már a hadiesemények kezdetén, egészen direkt céllal megindult. A (háborús) „gyűjtemény létrehozásának célja, hogy a Hadimúzeum rendelkezésére bocsásson minden olyan anyagot, ami alkalmas muzeális megőrzésre és kiállításra, amelynek rendeltetése, hogy eleven képet mutasson a háborúról és kísérőjelenségeiről a frontom a hadtáp területén és a hátországban. A gyűjtemény ideális végcélja a császári és királyi hadsereg ábrázolása a háborúban." A zsákmányolt ellenséges anyag pedig, amelyet a frontokon összegyűjtenek, azt a célt szolgálja, „hogy trófeaként a császári és királyi hadsereg sikeres harcairól tanúskodjon". A gyűjtési eredményeket - főleg az ellenségtől zsákmányolt fegyvereket, nagy technikát, mint trófeákat - időről időre be is mutatták a nagyközönségnek, rögtönzött helyszíneken, Budapesten például a Nemzeti Múzeum kertjében, vagy a Parlament előtt, a Városligetben, Margit-szigeten. 7 Amikor aztán véget ért a háború, az egykor szembenálló felek országaiban az állami szintre emelt háborús emlékezés jegyében, a hőskultusz ápolása szellemében sorra születtek a háborús mementók. És újra csak aktualizálva. Panteonok, győzelmi múzeumok létesültek. 5 Idézi: OI.ICK. J. K.-ROBBINS, J. 1... 28. p. Az utóbbi évtizedek emlékezet irodalmában tallózó tanulmány jelentős teret szentel az első világháború e tekintetben meghatározó történelmi élményének. Idéz számos tonlos megállapítást más szerzőktől: a halottkultusz háború kitermelte demokratizálódása (üillis): az emlékmüvek megváltozott szerepe ((Winter): a közös emlékezetekből felépülő egyéni és kollektív identitások (Mannheim K); generációk nemzedékként való öndefiníciója „háborús nemzedék", ,.1914-es nemzedék" (Whol) A jelzett szerzők müveinek bibliográfiai leírása uo. 39-43. pp. 6 Tipikus e tekintetben a magyar (nemzeti) hadimúzeum létrehozásáról szóló uralkodói leirat szövege: „a magyar nemzetnek a világháborúban is igazolt évezredes erényei továbbá a vitézség, és áldozatok honorálására"' így a leirat, „elismerésemet és hálámat méltó emlékműben óhajtom minden időkre megörökíteni... Elrendelem, hogy a magyar székesfővárosban Magyar Hadi Múzeum létesíttessék. ... A múzeum a haza védelmében elesett hősök emlékét valamint a nemzet fiainak úgy harctéri, mint az otthoni munkában kifejtett emberfeletti küzdelmei megörökítését szolgálva. Magyar Nemzetem soha el nem múló dicsőségét örök időkre fennen hirdesse"' Hadtörténeti Múzeum Adattár 409. 88. A leirat az. 17734 /ein. fa. 1918 számú ügyirat 4. számú melleklete, (egykorú másolat) 7 A Margit-szigeti kiállításról a dolgozatban lentebb külön fejezetben foglalkozunk. Az 1917 szeptemberében megnyílt kiállítást a magyarországi első világháborús kiállítások archetípusának tekintjük.
