Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 5. (Budapest, 2005)

I. Tanulmányok - Kaján Imre: Árvíz az operett színpadon 1950-ben

zajlott. Ez igen magas szám: alig két és tél hónap alatt ennyit csak a legnagyobbak érnek el. Az átütő siker azonban - mint a darab táncai - megkoreografált volt. A darabot mindennap játszották, vasárnap délutáni előadás is volt. A munkahelyi pártalapszcrvezetek felszabadultan elégíthették ki végre a dolgozók kívánságát, akik eddig is Latyit és operettet akartak látni, csak hát oda szervezni nem volt szabad... Az említett operettszínházi szakmai vita levezető elnöke Simon Zsuzsa

16 volt. Az első szocialista realista operett születését is köszöntő bevezetőjében csalódottan nyugtázta, hogy milyen felháborítóan kevesen jöttek el, pedig ő azt hitte, „ennek a produkciónak a jelentősége meg fogja tömi azt az újabban sajnos elég gyakori jelenséget, hogy az egyes színházak vitáján ilyen nagyon kevesen jelennek meg" - annak ellenére, hogy a színház a Minisztertanács takarékossági rendelete ellenére komoly költséggel szakmai bemutatót tartott! Lesznai Andor, a Zeneművész Szövetség tagja meglehetős bátorsággal bírálta a zene túlzott „roszosságát" mondván: a szocialista operett „formájában nemzeti, tartalmában szocialista. De külön hibájául kell felrónom azt is, hogy éppen oroszos jellegű melódiák azok, amelyeket a szerző ebben a művében túlnyomó részt felhasznál. Meggyőződésem, hogy ha valamilyen szovjet polgár meghallgatná ezt az operettet, ennek három következménye lehetne. Vagy nagyon bosszankodnék, vagy nagyot nevetne, vagy pedig komolyan megállapítaná, hogy az orosz zene mennyire hasonlít a magyar zenéhez (Iláy Gyula közbeszólása: Vagy egy szemen nagyon tetszene neki! - derültség.)... Az oroszos jellegű zene még nem szocialista zene." Földes Mihály újságíró

17 - aki maga is színpadi szeiző volt, „Mélyszántás" című, „a kulákokat gyűlölő, megszégyenítő" színművét a szolnoki színház játszotta akkoriban - a darab szerzőit Kossuth-díjra javasolta. Ezt a felvetését hosszú taps követte. Hogy a dicsőség múlandó, azt az „Aranycsillag" is megtapasztalta. A „szocialista operett" Sztálin halálával és Rákosi (első) bukásával elvesztette legfőbb támaszát. A szabadabb légkör már nem tekintette rothadt posványnak a klasszikus operettet - s a tetszhalott feltámadása azonmód eltüntette a színről az. új idők partos darabjait. Azóta sem sikerült visszakapaszkodniuk a világot jelentő deszkákra. Az „Aranycsillag" is az elmúlt világ színes illusztrációj ává fakul t. Flooding on the Operetta Stage Imre Kaján The period within the socialist era between 1948-1956 has become associated with the names of the Soviet Generalissimo Stalin and his „most loyal disciple", the Hungarian party leader Mátyás Rákosi. During this brief decade terror, which appeared in a multitude of tonus, also penetrated the intimate sphere. The cultural politics of the early socialist period aside from the denial and persecution of every form of progress - favoured the formation of art forms that today would be found surreal. Among these, in the course of the „triumphant 16 Simon Zsuzsa színész, rendező, színigazgató (1910-1996), 1951-56 között Színművészeti Főiskola főigazgatója, 1950-ben kapott Kossuth-díjat. 17 Földes Mihály (1905-1984), a Szabadság. Szabad Nép, valamint Falu és Város újságírója.