Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 5. (Budapest, 2005)

I. Tanulmányok - Balahó Zoltán - Gál Vilmos: Jakabffy Imre életútja a nemzetiségi térképektől a régészeti bibliográfiáig

Erre az időre esett találkozásom Lőrineze Lajosné Erzsébettel, aki kollégám - szlavista és orosz fordító - volt még a Teleki Intézetben. Azt mondja nekem: „Na, maga milyen nagy fiú lett '56-ban! Láttam egy nagyon kopott plakátot a lakásunkhoz, közel, amin az állt, hogy „Éljen Jakabffy Imre!". Elslattyogtam megnézni, és kiderült, hogy ez még az 1910-es képviselőválasztáskor hirdette nagyapámat. Nagyon sajnálom, hogy nem készítettem róluk fotót, de lebeszéltek róla, mert veszélyes volt akkoriban utcán fényképezni. Tavasszal újból kísérletet tettem a lefényképezésére, de akkora már csak foszlányok maradtak belőle, így nem lehetett megörökíteni. Az 1910-es választás érdekessége az, bog}' nagyapám a IX. kerületben, az Üllői úton lakott, mégpedig abban a bérházban, amit a bátyja - Jakabffy Ferenc - tervezett, de mégis a VIII. kerületnek volt a képviselője. Az építészmérnök testvér is képviselő volt a IX. kerületben, viszont ő meg a VIII. kerületi Horánszky utcában lakott. Hogy hogyan lett Ferenc bácsiból is képviselő, nagyapám és apám mellett? Mint tudjuk, a IX. kerületben főként a malom tulajdonosok és a szeszgyárosok, mint a Braun, és a Zwack telepedtek le. A malmosoknak volt egy sportegyesületük, az 1899-ben alakult Ferencvárosi Torna Club. A Fradi sportolói eleinte az itt dolgozó molnárlegényekből és szeszgyári munkásokból kerültek ki, de ők csak grundokon építhettek maguknak alkalmi focipályát. Ekkor Springer Ferenc ügyvéd, a klub első elnöke. - akinek a Fradi-pályán azóta szobrot emeltek, - kitalált valamit, hogy megszűnjenek az. áldatlan állapotok. Támogatni kezdte Jakabffy Ferencet a képviselőválasztáson, mint munkapárti jelöltet. Feri bácsi mellesleg a Budapesti Építő Mesterek Kőműves-, Kőfaragó- és Ács Mesterek Ipartestületének az elnöke volt,

63 aki jó kapcsolatokkal rendelkezett a Városházán. Springer pedig elintézte, hogy a molnárlegények, meg a kertilet Fradi-szurkolói rá szavazzanak, mert megválasztása esetén - az egyezség szerint szerez nekik a fővárostól egy területet, ahová állandó pályát építhetnek. így jött létre az Üllői úti pálya, akkor még fából. Ferenc bácsi az építészeten kívül foglalkozott még művészettörténettel. írt néhány tanulmányt a nemes rozsdáról, a patináról, meg effélékről. Egyébként Berlinben lett építészmérnök és a berlini neoklasszicista irányzatot képviselő iskola tagjának vallotta magát. A forradalom után. Utolsó állomásom színtere, az Iparművészeti Múzeum A Régészeti Könyvtárban még a párttitkár is nagyon meghunyászkodott, mert a keményvonalas kommunistákra, akik I Irusesov kongresszusi beszéde előtt kellemetlenkedtek, most kirekesztettség várt, új irányvonal és új garnitúra került elő a szovjet elvtársak kiapadhatatlan bűvészdobozából. De Kádárék is rettegtek a forradalom újraéledésétől, 1957. március 15-e előtt a biztonság kedvéért teljes őrizet alá helyezték a Nemzeti Múzeumot és környékét. Nekünk már az ünnepség előtt pár nappal nem volt szabad bemennünk dolgozni, sőt, a múzeum minden sarkán az első és a második emeleten géppuskaállásokat állítottak fel. A szomszédos Olasz Intézet melletti épület padlásán a cserepeket kiemelték és onnan is látszott egy géppuskaeső. A Múzeumkertben minden bokrot kivágtak és minden fát lecsupaszítottak emberm agasságig. A MUK-ból aztán nem lett semmi. Ellenben velem az történt, hogy március 13-án László Gyulával, Klaniczaynével és ifj. Fehér Gézával egyetemben, azonnali hatállyal kirúgott Fülep Ferenc. Amikor az igazgató visszatért, egyszer egy ablakmélyedésben megszólított engem, és azt mondta: „Tudom, hogy nem szeretsz engem, de én is megbántam már, hogy miket csináltam itt régebben, tudom nem lett volna szabad." Magyarán mondva bocsánatot kért, hogy ő milyen volt politikailag. 63 Jakabffy Ferenc ipartestületi elnök képviselöjelöllségét támogató levél dr. Erős Sándor alelnök részéről, 1910. április 28. Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Tár Iratgyűjtemény, ltsz.: 88. 108. 2.