Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 5. (Budapest, 2005)

I. Tanulmányok - Balahó Zoltán - Gál Vilmos: Jakabffy Imre életútja a nemzetiségi térképektől a régészeti bibliográfiáig

nagyfejű is visszafizeti, akkor majd én is. Hát persze soha senki nem fizette vissza. Az elszámolási hiba abból adódhatott, hogy akkor vezették be a pengő helyett a forintot és még tisztázatlan lehetett a forint és a frank közötti váltószám, ugyanis mi már itthon, egy hónappal az indulás előtt dollárban megkaptuk a fizetésünket, hogy normálisan fel tudjunk öltözködni a konferenciára. Ez a Homonnay Laci amúgy Homonnay Tivadarnak. Budapest főpolgármesterének (1942-44) volt a fia, később Brazíliába emigrált és Habsburg Ottó baráti köréhez tartozott. Egyébként kétszer akasztották fel távollétében, először a nyilasok, másodszor a kommunisták. Hazautazásunkat követően, 1947 őszén még részt vettem egy határkijelölő bizottság munkájában, vagyis a Csehszlovákiának átadandó három Pozsony alatti falu körüli új határ kijelölésében. A békeszerződés ugyanis kimondta, hogy Csehszlovákiának át kell adnunk Horvát)árfalu, Oroszvár és Dunacsún községeket, bár ők eredetileg öt községet követeltek, a felsoroltakon kívül még Rajkát és Bezenyét is. A területvesztés kudarca ellenére ez volt az egyetlen sikere a magyar küldöttségnek, illetve még az, hogy a már korábban aláírt csehszlovák-magyar lakosságcsere egyezményen túl fellépő csehszlovák igény - további 200 ezer felvidéki magyar egyoldalú kitelepítéséről - el lett utasítva. A békeszerződés pontosan rögzítette, hogy mely területet kell átadnunk és azt is, hogy közös határrendező bizottságot kell felállítani, amely a helyszínen kijelöli a határt. A Pozsonyban megrendezésre kerülő bizottsági tárgyalások előtt még elvégeztük a három átadandó község leltárszerű összeírását. A helyszíni küldöttséget Révay István intézeti igazgatónk vezette. A vitás eseteket már a tárgyalásokon kellett megoldani, ahol a Teleki Intézetet csak én képviseltem. Pozsonyban közel három hónapot töltöttem, amiről - Párizshoz hasonlóan - részletes naplót vezettem.

59 A Teleki Intézet megszűnése 1949 húsvétján családommal túrázni indultunk Budaörsre, ahol a repülőtér közelében egy részeg autós elgázolt bennünket. Feleségem és en is komolyabban megsérültünk, heteket töltöttem kórházban, és csak lassan ment a járás újbóli elsajátítása', sokáig lábadoztam, bottal kellett járnom. Balesetemet követően hosszú ideig be sem jártam dolgozni, csupán 1949 utolsó hónapjaiban térhettem vissza az Intézetbe, amikor az már megszűnőfélben volt. Azon az őszön menekült nyugatra igazgatónk, Révay István, aki feleségével, sógornőjével és egy Stradivari hegedűvel Csehszlovákián keresztül átment Ausztriába, majd onnan Amerikába. 1949 decemberében már a Szalay utcában dolgoztunk Állam- és Jogtudományi Intézet néven.

60 Egy Csanádi György nevezetű szocdem-zsidó ügyvédet neveztek ki fölénk kormánybiztosnak. Az első dolga az volt, hogy összehívott minket és előadta, hogy ő védőügyvéd volt valamelyik koncepciós perben, hogy melyikben, arra már nem emlékszem. Az általa előadott védőbeszéd szinte vádbeszédként halott. Amikor befejezte várta, hogy mi lesz a hatása. Emlékszem, egy kis szobában néma csendben álltunk, mire ő is elnémult, mert látta hogy itt nem fogják őt védőbeszédéért megdicsérni. Még az év vége előtt összehívták a dolgozókat egy ilyen káderezésre. Mindenkit személy szerint hívtak be, hárman vagy négyen ültek velem szemben, mikor megkérdezte az. 59 BALAHÓ Z. GÁL V. 2002. 179-200. pp, 60 A Kelet-európai Tudományos Intézet megszűnéséről a 4.231/1949 (IX. 13.) M. T. számú rendelet döntött és egyben megalapította az Állam- és Jogtudományi Intézetet, valamint a Történettudományi és a Nyelvtudományi Intézetet. Az intézet a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium fennhatósága alól átkerült az. Igazságügyi Minisztériumhoz, majd 1955. május l-jén az Akadémia fennhatósága alá került. Ma MTA Jogtudományi Intézet néven működik, mint kutatóintézet. L.: Törvények és Rendeletek Hivatalos Gyűjteménye 1949. 1. 465. p.