Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 5. (Budapest, 2005)

I. Tanulmányok - Balahó Zoltán - Gál Vilmos: Jakabffy Imre életútja a nemzetiségi térképektől a régészeti bibliográfiáig

„Részvételem" a párizsi békekonferencián A béketárgyalásra való felkészülés a budapesti Külügyminisztérium Békeelőkészítő Osztályán zajlottak, Kertész István diplomata vezetésével. A békecélok, vagyis a területi igények konkrét megfogalmazása nehezen ment a koalíciós pártok belső harcai, ill. a nagyhatalmak szándékainak nem ismerése miatt. Annyi azonban nyilvánvaló volt, hogy legfeljebb a magyar-román határmódosítás kerülhet szóba, lévén, hogy mindkét ország Németország szövetségese volt a háborúban. Ennek tükrében az erdélyi kérdés megoldásának különböző módozatait dolgozták ki 1945 őszén és 1946 tavaszán - határmódosítást, független vagy autonóm Erdély -tervezeteket. En eg}' részletes partium i határterv kidolgozására kaptam megbízást, amellyel 1946 április elejére készültem el.

50 Mivel az átcsatolandó 22 ezer km^ kiterjedésű területsávban közel 500 ezer magsaira több mint 800 ezer román jutott volna, ezért a határteivezetemben kifejtettem nézetemet, miszerint a probléma népcsere útján is feloldható lenne. „A népesere - nézetünk szerint - nem szükségszerű, de ha megvalósítását akár a békefellételek, akár a két érdekelt ország megegyezése írja elő, okvetlenül cserealapot kell teremteni már előzetesen: vagyis legyen mivel cserélni. ...Népeserés megoldás esetén tehát azzal érvelhetünk erdélyi magyarjaink előtt, hogy jobb minőségű tőidre kerülnének, mint amilyen az esetleg elhagyandó földjük volt. ...Kétségtelen, hogy javaslatunk felvetése a legsúlyosabb nehézségeket a nemzeti ideálok tekintetében okozzák. Lemondani Kolozsvárról, a Székelyföldről, a magyar múlt megszentelt helyeiről - mindez nagy áldozathozatal egy nemzet részéről. De ha ez az ára a magyar-román kibékülésnek, akkor meg kell hozni. Ha ajánlatunk megvalósulna: román részről is a közvélemény nagy áldozathozatalnak fogja érezni, ha lékeli mondani Aradról, a partiumi románság kulturális és politikai központjáról; Nagyváradról és Belénycsről, nemzeti kultúrájuk két centrumáról; a nagybányai nemes ércvidékről stb."

51 Mivel a tervemet sok bírálat érte

52 - különösen sokallták az átcsatolandó románság számát -, ezért Nagy Ferenc miniszterelnök moszkvai útja előtt, április 8-áról 9-ére virradó éjszaka elkészítettem egy kis-partiumi tertilctátcsatolási tervet (12 ezer km), melyet a készítés körülményeire utalva „éjjeli-vonalnak" neveztek el. Végül a minisztertanács az én eredeti és az éjjeli vonalat ábrázoló térképeimet fogadta el tárgyalási alapul és e térképeket jutatták ki Moszkvába, Washingtonba és Londonba.

53 (9. kép) 1946 májusától már a Külügyminisztérium alá tartoztam, de a kiutazó delegációba való bekerülésem mégsem ment egyszerűen. A hazajövetelünk után papírra vetett naplómban így írok erről: „Júniusban több minisztertanács foglalkozott a delegáció összetételével, ezeken a delegátusok számát takarékossági okokból egyre csökkentették, ennek következtében az első garnitúrából kimaradtam. Mégis, amikor Kertész, (aki ekkor már Párizsban volt) értesüli kihagyásomról, a minisztertanács határozata ellenére, illetve kijátszásával azon a címen juttatott ki Párizsba, hogy a nyomdagép kezeléséhez nem egy, hanem két személy szükséges."

54 A magyar békedelegáció második csoportjával augusztus 6-án érkeztem meg Párizsba. A két város között óriási volt a kontraszt, Párizst nem bombázták, nem látszott rajta semmi nyoma a háborúnak, igaz, hogy a francia nép nem volt teljesen megelégedve, mert most meg azt kellett csinálniuk, amit az amerikaiak és az angolok mondtak nekik. Az is igaz, hogy a franciák is nagy infláción estek keresztül, de nem olyan nagyon, mint mi. Ott kint éreztük 50 Jakabffy magyar-román határterve 1946. április .3. In.: FÜLÖP M.-VINCZE G. 1998. 418-427. pp. 51 Uo. 421-426. pp. 52 Teleki Géza és Rónai András egyenesen ..jogfeladássaf' és „nemzetárulássaf vádolták Jakabllyt. L.: VINCZE G. 1999. 13. p. 53 KERTÉSZI. 1995. 216-217. pp. 54 JAKABFFY I. Párizsi napló 1946-1947. Kézirat. 2. p.