Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 5. (Budapest, 2005)

I. Tanulmányok - Balahó Zoltán - Gál Vilmos: Jakabffy Imre életútja a nemzetiségi térképektől a régészeti bibliográfiáig

Révay Istvánt a Felvidék szakértőjének tartották, olyannyira, hogy Pozsonytól Beregszászig nem akadt olyan nadrágos ember, akit ne isméit volna. Fantasztikus arc- és névmemóriával rendelkezett, mindenkiről tudott mindent. Végigjárta a szlovák-magyar nyelvhatárt, amiről írt is egy gyönyört! monográfiát „A belvederi magyar-szlovák határ" címmel. Átmeneti időszakként éltük meg ezeket a hónapokat, ugyanis volt egy olyan megállapodás a koalíciós pártok között, hogy minden minisztériumot, illetve a hozzájuk tartozó intézményeket szét kell osztani, magyarán az új vezetők egy-egy párthoz tartoztak, de az intézmények vezetésébe minden párt delegált tagokat. A húsosfazék elve akkor is érvényesült. A németek, nyilasok, meg az oroszok már a lényeget elrabolták, a maradékon meg a demokratikus pártok marakodtak. Persze kinél volt az igazság? -, hát a kommunistáknál. A nemzeti-konzervatív elem vag}

7 elmenekült, vagy lapult, nem tudták, hogy mi lesz. A Teleki Intézetet a Nemzeti Parasztpárt kapta meg, úgyhogy ők delegáltak elnököt, mégpedig Dabasi-Schweng Lóránt személyében, akinek bankárként semmi köze nem volt a Teleki Intézet munkájához és a béke-előkészítéshez. Nem sokáig állt Hóman Bálint helyén, az intézmény élére hamarosan Bibó István került (1947-49). Az intézet történettudományi részlegét 1948-tól kezdve ellepték a marxista-ideológus „csemeték", akiknek első dolguk az volt, hogy a még meglévő régi emberek munkáját lehetetlenné tegyék. Deér József történész-igazgató lemondását és Svájcba emigrálását követően Kosáiy Domokos lett az igazgató (1945-49), az igazgató helyettesi posztot Benda Kálmán töltötte be. Teleki nevéről természetesen le kellett mondanunk, helyette - Bibó javaslatára - a Keleteurópai Tudományos Intézet elnevezést vettük fel (1948). Ez ellen sokan rezonáltunk, mert azt mondtuk, hogy ez nem Kelet-Európa, de Bibó úgy értelmezte, hogy a vasfüggönytől keletre eső területek már Kelet-Európához, tartoznak. Később hozzánk csapták a népi kollégiumokból és egyéb Eötvös-kollégistákból összetákolt magyarságkutató intézeteket, hogy ezekkel duzzassz.ak lel az intézményt. Az intézmény tudományos munkatársainak írásai a Revue d'Histoire Comparée (Összehasonlító Történeti Szemle) című, francia nyelven kiadott. Benda és Kosáiy által szerkesztett folyóiratban jelent meg, amely nemzetközi szintű és színvonalú periodikának indult. Jelentős értelmiségi kör szerveződött, biztos társadalmi háttérre szert téve, mert előkelő dolog lett itt találkozni, vitatkozni tudományról és politikáról. Társadalmi műhellyé változott át az intézmény, talán mert akkor még mindenki a helyét kereste a pártok között. Az intézet még 1949 decemberéig „eléldegélt", Bibó és Erdei Ferenc közigazgatási reformtervezetének köszönhetően, amelynek kidolgozását ránk bízták. Én például a megyerendszer reformjának felvázolására kaptam megbízást, persze a már visszaesőké vény esedett Magyarországra vonatkoztatva.

49 Bibónak volt egy eszméje, miszerint a megyék ideje lejárt, el kell vetni őket és másfajta közigazgatási beosztást kell kialakítani. Elméleti, politikai reformista volt, aláhúzva az. elméletit, mert gyakorlati eredményt nem sokat ért el. Például volt egy elmélete, miszerint esak a történeti nemzeteknek - a lengyeleknek, a cseheknek és a magyaroknak - van jövőjük, a többieknek csak akkor, ha új történelmi érdemeket szereznek. Eire én szóvá tettem, hogy a Balkánon is voltak királyságok, államok, igaz a török, elmosta őket. Eire Bibó azt mondta, hogy csak egy új állam van, ami előtt nagy jövő állhat és az, Jugoszlávia. Mégpedig azért, mert őket nem az oroszok szabadították föl. hanem maguk küzdöttek a nácizmus ellen. Hát ebben lehet valami igazság, de ez csak ideig-óráig érdem, azután kiéleződnek a régi történelmi ellentétek az országon belül és azután fölaprózódik újból. Kár, hogy nem érte meg Bibó Jugoszlávia széthullását. 49 JAKABFFY 1. Megyéink területi reformja. Kézirat.