Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 5. (Budapest, 2005)

I. Tanulmányok - Balahó Zoltán - Gál Vilmos: Jakabffy Imre életútja a nemzetiségi térképektől a régészeti bibliográfiáig

Az idő előrehaladtával egyre többször kértük a szovjeteket, hogy adjanak teherautókat, amire felpakolhatjuk az intézet és a magunk felszerelését, hogy hazamenjünk Pestre. No ekkor tanultuk meg, hogy mit jelent az a szó, hogy: „szicsász". Mert mindig esak azt mondták: .,szicsász, szicsász" (mindjárt, mindjárt)! Piát az a szicsász. eltartott legalább három hétig. Miután megkaptuk a teherautókat, elsőként I. Tóth Zoltán és állapotos felesége utazhatott haza. Másodikként a Rónai család ment, mert bár volt neki szolgálati autója, de azt már az első napon elkobozták tőle az oroszok, mégpedig fegyverrel kényszerítve őt az eldugott akkumulátor átadására. Mi 1945. augusztus 11-én, a fiam egyéves születésnapján értünk fel kelenföldi lakásunkba. Az újrakezdés nehézségei Megbízott igazgatónak májusban neveztek ki, amikor Rónainak igazolnia kellett háború alatti tevékenységét.

47 A háború után ugyanis igazolóbizottságokat állítottak fel - amelyekbe az öt koalíciós párt delegálta a tagokat és azok a munkatársak és szomszédok meghallgatása után dontöllek arról, hogy ki minősül fasiszta múltúnak és ki nem, ki alkalmas a további szolgálatra és ki nem. Persze sokakat áteresztettek, akiket nem kellett volna és sokaknak az egész életpályáját derékba törték, holott politikailag abszolút semleges magatartásúak, szakmailag pedig kiválóak voltak. Érdekesen zajlott le Sebestyén Pál külügyminisztériumi titkár igazolása, aki bukaresti követként kint volt Párizsban, velem együtt a békekonferencián. Amikor már majdnem úgy nézett ki, hogy nincs semmi probléma, a kommunista párt delegáltja azt kérdezte: „De hát kedves követ úr, én úgy tudom, hogy ön megkapta a német sas-rendet." Eire Sebestvén - ismerni kellene az arcát, olyan kíváncsiskodó arckifejezése volt, magas homlokkal - elgondolkozva kereste a szavakat: „Igen, igen, hogy is volt az? Ja, tudom már, akkor kaptam meg, amikor Molotov elvtárs!" Hát mit szólhatott erre az igazolónő? - hallgatott, a többiek pedig kuncoghattak magukban. Rónai Andrást nem igazolták, de nem is nyugdíjazták, csak vezető állásra alkalmatlannak minősítették. Később a Széchényi Könyvtár térképészeti osztályán dolgozott, onnan pedig régi barátai segítségéve] a Földtani Intézetbe került, ahonnan osztályvezetőként ment nyugdíjba az Alföld édesvízkulatójaként. Megbízott igazgatóként a hazaköltöztetés levezénylése jutott osztályrészemül, a rossz gazdasági helvzet és a kialakulatlan politikai erőviszonyok miatt akkor tudományos munkára nem nyílt lehetőség. Újból elfoglaltuk a Festetics-palota épületét, szerencsére a pincében őizött felszereléseink viszonylag épségben megmaradtak. 1945 októberében Révay István grófot nevezték ki új igazgatónak. Testvérei közül József - aki nem azonos a kommunista-zsidó ideológussal - az ostromot Gyomron vészelte át a rokonainál. Amúgy bölcsész-filozófus egyetemi magántanár volt, inkább baloldali beállítottságú. Az oroszok bejövetelét követően a kommunista érzelmű falusiak, valószínűleg felbujt ás hatására nekirontottak a kastélynak és minden bennlévőt, így Révay Józsefet is meglincseltek.

48 Másik testvérének, Révay Jánosnak egy Széchenyi lány volt a felesége, vele utoljára a Rákosi diktatúra éveiben a Vásárcsarnoknál találkoztam, ahol aranyozott virgácsokat ámít, még kitelepítése előtt. 47 Rónai írja: „Deér József" május 19-én. tehát két nappal a határozat nélkül végződött tárgyalás után kelt levelében hivatalosan kijelölte az Allamtu. In. Balatonfüreden levő részlegének új vezetőjéül Jakabffy Imre fiatal kollégámat. Az intézkedést nem fogadtam el, de a rend megóvása érdekében magam is ugyanazt a személyt bíztam meg távollétemben a csoport vezetésével." I..: RÓNAI A. 1993. 245. p. 48 Az 1919-es proletárdiktatúra egykori gyömrői és környékbeli prominens képviselői, 1945 tavaszán és nyarán az új rendőrség kötelékében tucatnyi értelmiségit, tanárt, lelkészt és földbirtokost gyilkoltak meg ítélet nélkül. A máig részleteiben feltáratlan tragédiáról szól Kisfaludy András: Gyömrői gyilkosságok című dokumentumfilmje.