Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 5. (Budapest, 2005)

I. Tanulmányok - Balahó Zoltán - Gál Vilmos: Jakabffy Imre életútja a nemzetiségi térképektől a régészeti bibliográfiáig

magyaron kívül szerinte - avasi viszonylatban - mindenki büdös oláh, vagy piszkos zsidó. Ugyanitt, Avasfelsőfalun alkalmam volt a másik pólust is felkeresni dr. Rednik László orvos személyében, aki bár görög katolikus vallású és román származású, a múltban is, ma is magyarnak vallja magát. O képviseli a józanabb, türelmesebb nemzetiségi politika elveit. Szerinte az avasi román maradjon meg avasi románnak, azaz „osan"-nak, vagy amint általában a szatmári magyarok hívják „vasán"-nak. ...Szerinte egyáltalán nem lehet a nép baján és ezáltal az ország érdekein úgy segíteni, amint azt Fábián jegyző és a vele egy húron pendülő tanítóság teszi. Fábián szerint viszont Rednik és társai gyanús elemek, akik a románokhoz húznak. ...Rednik rezignáltán tapasztalja, hogy a nemzetiségi politika módszerei - szatmári viszonylatban - mit sem módosultak az uralomváltozás óta: ma ugyanazt teszi a magyar hatóság a románnal szemben, amit a román közigazgatás a magyarral szemben. Pl. az ínségeseknek szánt juttatásokból szánt-szándékkal kihagyják a románokat. Ezt a vádat Fábián büszkén be is vallotta."

41 1943. november 16-án vettem nőül Belényesy Máriát, egy nálam kilenc évvel fiatalabb tizenkilenc éves lányt. Erdélyi, illetőleg partiumi családból szaunázott, akit az Országos Kaszinó egyik elsötétítéses időszakban megrendezett estélyen ismertem meg. Gyéren világított körül menyek között láttam meg először, talán ennek köszönhetően melegedtünk össze, mert egyikünk se látta jól a másikat. Amikor leánykérőbe indultam - pont rosszkor a taxik használatát engedélyhez kötötték, s mivel késésben voltam, megegyeztem a sofőrrel, hogy engedély hiányában, „Tíz pengő és az úr rosszul van." Csak így lehetett megkerülni a szabályt. Végül nagyon jól sikerült ez a házasság, csak hát aztán a sok nyomorúság megnehezítette az életet. De a két gyereket és egymást nagyon szerettük. Esküvőm előtt történt összekülönbözésem Rónai Andrással, mert amikor a KözépEurópa Atlasz elkészült - de még nem volt publikus - kiosztott közöttünk egy nagyobb jutalom-összeget. I [óman Bálinttól kapott erre háromezer pengőt, amely óriási összegnek számított akkoriban. Ebből ötszáz pengő jutott nekem. Engem az bosszantott fel, hogy olyanokat is jutalmazott, akik nem is vettek részt ebben a munkában.

42 Azt találtam mondani Rónainak, ha énnekem cz a házassági felkészülésemhez adott segítsége, akkor elfogadom, de mint munkám ellenértékét nem és visszaadtam neki a borítékot. Erre ő dührohamot kapott: „Micsoda primadonnáskodás cz!" Ennek az ügynek azután folytatása is lett - ezt utólag tudtam meg -, mert Hóman tudomására jutott az ügy és elszámoltatta Rónait, majd utána engem is hívatott. Leszidott, hogy miért különbözöm össze a főnökömmel. Aztán Hóman kikísért a szobájából és azzal búcsúzott: „Na, szervusz, ha én is ilyen helyzetbe kerültem volna fiatal koromban, én is ugyanezt tettem volna!" Érdekesnek találtam, hogy milyen vékony hangja volt, ennek a nagydarab, robusztus embernek. Menekülés a front elől: Balatonfüred A német megszállás után a helyzetünk egyre bizonytalanabbá vált, addig ugyanis az angolszászok nem bombázták Budapestet, mert akkor még rengeteg zsidó élt a fővárosban és valószínűleg ennek köszönhetően hagytak békét nekünk, de a megszállás után már nem volt mese, Budapest fontos vasúti csomópontként szolgálta a németek utánpótlását, ezért bombázni kellett. Április 5-én, vagy 6-án volt az első bombázás, azt hiszem a Goldberger szövőés fonógyárat, valamint a Fanto olajfinomítót érte találat. Mindenesetre a minisztériumban elhatározták, hogy az intézetnek el kell költöznie vidékre. Hóman Bálintnak az az ötlete támadt, hogy a Mátra valamelyik üdülőjébe telepítsenek át berniünket, de ez. ellen Rónai 41 JAKABFFY I. Jelentés. 1943. Kézirat. 17-18. pp. 42 Az atlasz bevezetőjében maga Rónai írja: „Közvetlen munkatársaim közül név szerint ki kell emelnem dr. Jakabfty Imrét, aki jó néhány lapot önállóan szerkesztett..." L.: RÓNAI A. (szerk.) 1993. 12. p.