Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 5. (Budapest, 2005)

I. Tanulmányok - Balahó Zoltán - Gál Vilmos: Jakabffy Imre életútja a nemzetiségi térképektől a régészeti bibliográfiáig

is. 1941-ben a csúcson volt a német hadsereg, jöhet az új rend, ráadásul kommunistaveszély sincs, hiszen Hitler kibékült Sztálinnal. Eixe kell nekünk a jövőt építeni! - gondolták a katonák és a szélsőjobboldaliak. Én vitáim során nem titkoltam, hogy mit gondolok a gyors sikerekről. Mindig azt mondtam: „Nézzetek rá a térképre! Hitler eljutott Norvégia legészakibb csücskéig, délen a Pireneusokig, eljutott a Balkánra egészen Görögországig, később a Kaukázusig, de be van kerítve. És minél távolabb kerül a központi területeitől, annál több es nehezebb problémával kerül szembe: az utánpótlás biztosításától a leigázott népek ellenállásáig. Es a kiterjedt foglalások egyre több katonát igényelnek, nem vette észre, hogy túllépte azt a teret, amelyet még meg tudott volna védeni. Es persze nem számolt az orosz téllel, mely Napóleont is legyőzte. Ebből a példából nem okulni! Ez intelligencia kérdése. Ez az ami Hitlernél hiányzott. Volt benne egy rettenetes kisebbrendűségi érzésből származó agresszivitás és egy határtalan német nemzeti öntudat, no meg a zsidógyűlölet, amely a rossznyelvek szerint onnan táplálkozott, hogy még a müncheni festőiskolában a legnagyobb konkurense egy zsidó fiú volt, aki magasabbra jutott a festői pályán. Teleki temetésén az Államtudományi Intézet természetesen teljes létszámával kivonult. A Mátyás-templomi gyászmisére, legnagyobb megdöbbenésünkre, nem engedtek be minket. A német nagykövetet, Veesenmayert persze beengedték, meg a többi meghívottat. Ebből is látszott, hogy dolgoztak már ellenünk olyan erők, amelyek az Államtudományi Intézet megszüntetését szorgalmazták. Végül is nem került veszélybe a megkezdett munka, csupán némi átszervezésen esett át az intézet. Hóman Bálint akkori kultuszminiszter javaslatára létrejött a Teleki Pál Tudományos Intézet

35 (1941. dec. 10.), amely három intézmény és tudományos műhely összevonásából keletkezett. Az intézetcsoporton belül a három önálló tagot az Államtudományi Intézet, a Magyar Történettudományi Intézet és az Erdélyi Tudományos Intézet jelentette, amely addig Kolozsváron működött.

36 A korábbi Államtudományi Intézet struktúrája úgy változott meg, hogy a területi visszacsatolások után az érintett referatúrák szerepe lecsökkent. Megváltozott a feladatunk, előtérbe került a béke-előkészítés - őrizni, összeállítani az adatokat és előkészíteni a külföldi propagandaanyagokat a leendő béketárgyalásokra. Az intézet elnöki tisztét a németbarátként ismert Hóman töltötte be, tiki azonban nem szólt bele az intézet életébe, holott tudtunk arról, hogy a Történettudományi Intézet munkatársai jórészt baloldali beállítottságútik, de legalábbis angolszász szimpatizánsok voltak. Viszonylagos autonóm voltunk fennmaradt. Ekkoriban költöztünk el a Vár aljából Pestre, a Nemzeti Múzeum mellé, a mai Bródy Sándor utca és Pollack Mihály tér sarkán álló Festetics-palotába. Az. első emeleten mi rendezkedtünk be, a földszinten a Történettudományi Intézet. Eleinte nem is ismertük egymást, de később szoros kapcsolat alakult ki közöttünk. Az udvaron a Táj- és Népkutató Intézet (1946-tól Néptudományi Intézet) és a Magyar Szociográfiai Intézet kapott helyet. Később, a háború után a térképészetünk is az. udvari szobákban lett elhelyezve. Háborúban, béketárgyalásokra készülődve 1942-ben már a térképészet vezetőjeként készítettem el Nagy-Románia nemzetiségi térképét,

37 illetve egy a román térképhamisításokat leleplező tanulmány írását is ekkor fejeztem be. A monográfiám végül német, angol, francia és olasz nyelven jelent meg, csak magyarul 35 „A m. kir. minisztérium 1941. évi 8.646 M. E. számú rendelete, a gróf Teleki Pál Tudományos Intézet felállításáról és szervezetének megállapításáról." L.: Magyarországi Rendeletek Tára 1941. 3753-3756. pp. 36 RÓNAI A. 1993. 222-223. pp. 37 Az eredeti térképet lásd a Debreceni Egyetem Földrajzi Intézetének a térképtárában, Ethnographische Landkarte Rumäniens vom Jahre 1930 címmel.