Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 4. (Budapest, 2004)

I. Tanulmányok - G. Merva Mária: A gödöllői Léda-villa

dezésének rendkívül értékes voltára következtethetünk abból a tényből is, hogy kiürítve 24 ezer pengőért kelt el a szép, impozáns villa, tehát három és félszer annyit ért berendezve, mint üresen. Praznovszky Géza mérnök és felesége, Zachár Ilona, turai malomtulajdonosok vásárolták meg a villát 1937. május 19-én. Minimális átalakítást végeztek a házon, például központi fűtést szereltek be (Diósyék idején szép porcelánkályhákkal fűtöttek), vasgerendákkal erősítették meg az emeletet, a molykamrából fürdőszobát alakítottak ki. A Praznovszky család 1944-ig zavartalanul birtokolta a házat, ekkor a háborús viszonyok miatt átmenetileg külföldre ment a család. A szovjet katonaság postahivatala költözött az épületbe 1946 januárjáig. Majd visszatért a Praznovszky család és rendbehozatta a háborús károkat szenvedett villát. Nem sokáig élvezhette saját tulajdonát, mert az 1950-es államosítás után az emeletre két családot telepítettek be, 1952-ben pedig egyszerűen kitelepítették a Praznovszky családot igen mostoha körülmények közé. A villát a Katonai Kiegészítő Parancsnokság foglalta cl, mely az 1960-as évek végén költözött ki az épületből. Ezek után tanácsi bérlakásként hat családnak utalták ki, akik szükségleteiknek megfelelően toldozták-foldozták a házat, s ettől erőteljesen tagolt, zaklatott épülettömeg lett belőle.

12 Ma már csak részleteiben őrzi eredeti szépségét, például megmaradt a főhomlokzati ablakok fölötti stukkódíszítés, a hátsó bejárati ajtó, illetve belül a faragott tölgyfa-lépcső. Az ősparkot felparcellázták, közepén utcát nyitottak, így ma a Batsányi és Hajnóczy utca sarkán található az egykori Léda-villa. A gödöllői menedék Brüll Adél nem akart Gödöllőre költözni, még 1924. április 16-án is így írt Révész Bélának Berlinből: „Mi készültünk Párizsba, már épp október óta, talán most eljutunk oda nemsokára. Dodo [Diósy Ödön] vagy két hétig szándékszik ott maradni, aztán ide vissza és itt összekészülődve, végleg itthagyni Berlint. Engem Gödöllőre egy kis viskóba akar bedugni. Ha ö is ott akar élni velem együtt, akkor én belemegyek mindenbe, de ha az egy nekem készülő börtön akar lenni, úgy nem leszek hajlandó ott maradni, mert sem elég fiatal, sem elég öregnek [sic!] nem érzem magam arra, hogy beleássam magamat egyedül egy homoksivatagba."

13 Mindenesetre készülnek a hazautazásra. 1924. április 24-én Bölöni Györgynek és feleségének ugyancsak Berlinből írja, hogy Párizsba mennek rövid időre. „Most őrült munkában vagyok, ezt a hét esztendőn át összegyűlt holmit összecsomagolni, elküldeni az irodába, bizony nem kis dolog. Párizsból visszajövet minden el lesz küldve Gödöllőre, és állítólag ott fogunk élni egyelőre."

14 Ekkor már egy éve birtokában volt a 150 négyzetméter alapterületű, kétszintes „kis viskó" Gödöllőn. Természetesen az ő addigi nagypolgári és kozmopolita életének az lett volna a logikus folytatása, ha Párizsban vagy a Riviérán kap Diósytól a gödöllőihez hasonló villát. Elete nagy részét külföldön töltötte, iskoláit is Bécsben végezte, Diósyval Szófiában, Párizsban, Berlinben élt. Ha hazajöttek, az Astoriában vagy a Hungáriában szálltak meg. Szülővárosa, Nagyvárad egy izgalmas hely volt a 20. század elején. Ehhez képest Gödöllő egy unalmas, poros falu volt, királyi nyaralóhely jellege már kissé megkopott, Erzsébet királyné már nem tűnhetett fel, hogy izgalomban tartsa a közérdeklődést. Ha Brüll Adél reggelenként az udvari teraszon fogyasztotta kávéját, már csak a Horthy család tagjait láthatta, 12 Dr. Praznovszky Márta visszaemlékezése, 1984. Gödöllői Városi Múzeum A 2004.14.1, Csighy I. 1989. 196-200. pp. 13 VITÁLYOS L. 1977. 4-5. 14 Petőfi Irodalmi Múzeum Kézirattár V. 3/6.