Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 4. (Budapest, 2004)

I. Tanulmányok - Tóth István: A magyarországi szlovákok politikai és politikai jellegű szerveződései (1900-1948)

nemzetisegek érzelmileg egybeolvadtak a magyarokkal és Magyarországgal, s különbség köztük csak annyi, hogy két nyelven beszélnek. Az iparosok tovább bizonygatva hazaszeretetüket, részletezik, hogy a más anyanyelvűek milyen lelkesedéssel vettek részt a haza védelmében, s ez a kormányzatot bizonyára arra fogja késztetni, hogy megoldja a „visszatért'

1 területek kisebbségeinek teljes egyenjogúságát is. Ellene vannak az ország különböző Jogterületekre" történő széttagolásának s példátlan galádságnak minősítik ezt a törekvést: „Hiszen városunkban a lakosság sorai között tót anyanyelvű magyarok is vannak, kiknek államhűségük közismert!" Hasonlóképpen nyilatkozik Békéscsaba megyei város képviselőtestületi közgyűlése is: „Megállapítja a képviselőtestület, hogy az említett törvényjavaslat árulás és merénylet a szentistváni gondolat, az ezeréves Magyarország állameszméje ellen, mert akik a törvényjavaslatban lefektetett felfogást vallják, azok István király ezeréves országának belső egységét megsemmisítve, a Magyar Nemzetet összetartó állami hatalom felbontására, Magyarországnak a trianoninál is trianonibb szétforgácsolását akarják önös érdekből, politikai demagógiából és hatalomra vágyásból.'

01 Mi is volt tehát az, ami e törvényjavaslat ellen ennyire egységbe „kovácsolta" a közvélemény többségét: Egyértelműen az az önkormányzat-tervezet, amely élesen elkülönítené egymástól a nemzetiségeket, beleértve az anyakönyvvezetést is. (Minden önkormányzatot egy-egy népcsoport alkotott volna, akik belső kulturális, közigazgatási életüket önállóan igazgatnák, a minisztérium csak felügyeleti joggal rendelkezett volna.) Valószínű, hogy mindezeken fölül az erősen német minta alapján való gondolkodás és annak megfelelő „kasztszerű" besorolás volt az, ami teljes joggal taszította a többséget. Az alföldi szlovákok II. világháború utáni szervezetei 1948-ig 1944 őszétől egy újabb politikai szervezkedés lehetősége nyílt meg, amikor a szovjet csapatok elfoglalták a Tiszántúlt. A front közeledtével már illegális szervezkedések kezdődtek az alföldi települések szlovák és szerb lakosai részvételével. Tótkomlóson megfogalmazódott az Alföldi Szlovákok Hitlerellcnes Blokkja Magyarországon c. politikai szervezet működési szabályzata. Majd pár hónappal később, 1945. január 1-én ugyanitt, a korábbról már ismert személyek a Földműves Egyesület helyiségében de. 11 órakor megalakították a Demokratikus Szlovákok Magyarországi Pártját. Vezetői: Benő András elnök, Kulik András alelnök, Svetlík György titkár. További 17 személyt pedig a válsztmányba delegáltak. 1945. január 14-én Tótkomlósra érkezett a romániai Nagylakról dr. Ivan Bújna az ottani antifasiszta szervezet vezetője s egy meghívót adott át a szlovákoknak azzal, hogy január 30-ra Nagylakra hívnak össze a Békés és Csanád megyei szlovákok részre tanácskozást a szlovákok jövőjéről. Az 1945. január 30-án készült jegyzőkönyv tanúsága szerint a DélAlföld 14 településének képviselői, ahol Battonya, Deszk és Magyarcsanád szerb képviselői is jelen voltak összességében 80 fő vett részt a tanácskozáson. A terjedelmes (10 oldalas) jegyzőkönyv teljes részletességgel leírja a felszólalásokat, melyekben dicsőítik a felszabadító Vörös Hadsereget, s azt taglalja, hogy a szlávoknak eljött az idejük. A Nagylakon résztvevők 1945. február 13-án gyűltek össze Battonyán, ellentétben a legtöbb publikált tanulmány időpontjával, ugyanis azok februári 8-át jeleznek. A fellelt jegyzőkönyv szerint viszont február 13-án történt a battonyai alakulás. A du. 2 órára összehívott konferencián 165 fő vett részt. Itt határozták el a Magyarországi Szlávok Antifasiszta Frontjának létrehozását, megalakítását. Döntöttek - rövid vita után -, hogy a központ Békéscsabán lesz. Megválasztották a vezetőséget; paritásos alapon az alelnöki posztra 1 szlovák, 1 szerb 51 BmL. - Békéscsaba m.v. polgármesterének iratai 4771/1940. Állásfoglalás a Hubay-Vágó országgyűlési képviselők indítványában foglalt nemzetbomlasztó törekvések ellen.