Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 4. (Budapest, 2004)

I. Tanulmányok - Tóth István: A magyarországi szlovákok politikai és politikai jellegű szerveződései (1900-1948)

személyt, ugyanígy a titkárok helyére is l-l szlovákot és szerbet. Az elnök Francisci Mihály cv. lelkész lett Békéscsabáról. Szekerka János titkár javaslatát elfogadva, elhatározták, hogy lapot adnak ki. A lap elnevezésében azonban megegyezés nem született. Szekerka javaslatát, hogy legyen Sloboda a lap címe, elnapolták. 1945. február 25-re az SzAF központba, Békéscsabára hívtak össze tanácskozást. Közben minden település képviselőjének feladatul adták, hogy alakítsák meg helyi SzAF szervezetüket. Február 25-én Békéscsabán már csak 28 küldött vett részt. Az elnök a jegyzőkönyv szerint a lap címére a „Pravda" javaslatot tette a „Sloboda" helyett. A résztvevők ezt támogatták. A fellelhető dokumentumokból nem derül ki, hogyan lett a valóságban az elnevezése mégis SLOBODA. Ugyanis 1948-ig ezen a néven jelent meg. A SzAF-nak nem volt nehéz kiterjeszteni szervezeti életét a vidékre, mert a SzNEP szervezeti egységei már léteztek, s csak feladatra vártak. Hiszen Kerepecky A. apróhirdetésben közölte az érintettekkel, hogy a SzNEP megszűnik s az aktivisták munkájukkal támogassák a SzAF tevékenységét. Kérvénycikkel, amelyekkel a debreceni Ideiglenes Kormányhoz fordultak, a korábbi igényeiket ismételték meg: szlovák nyelvű oktatás alsó, közép és felső szinten, szlovák hivatalos nyelv bevezetése a szlovák többségű településeken, lapkiadás engedélyezése. Memorandumukban viszont, amit Londonba, Moszkvába és Belgrádba is elküldtek, azt panaszolják, hogy a szlovákok összes jelenlegi törekvését a nemzeti politikai és kulturális önszerveződésre a magyar hatóságok a felszabadított területen elnyomják és vezetőiket üldözik. Szekerka feljegyzéseiből tudjuk, hogy ez enyhén szólva nem fedi a valóságot. Az átadott (1945. III. 10.) program és a kívánságok, követelések (1945. II. 7.) lajstroma egyetlen pontjával sem vitázott a debreceni kormány, ellenkezőleg azzal egyetértett. Szekerka megjegyzi, hogy a belügyminiszter szintén azonos véleményen volt. Külön kérésüket, egy a Jugoszláv Hadseregen belül felállított magyar Petőfi brigádhoz hasonló, szláv hadtest felállítását május 7-én Vörös János miniszter elfogadta és továbbította a kérést a SzEB-hez Budapestre. A SzAF teljes energiával a lakosságcsere gondolatát magáévá téve azon munkálkodott, hogy a minden szlovák részére kötelező, egyöntetű lakosságcsere valósuljon meg. Amikor ezt a szövetséges hatalmak elvetették, azon voltak, hogy a lakosságcserében minél több „önként" jelentkező vegyen részt. Az is jól kiderül a jegyzőkönyvekből, hogy a helyi SzAF vezetők közül többen vagy szimpatizáltak, vagy tagjai voltak a kommunista pártnak. A Sloboda lapot olvasva máisemmi kétsége nem lehet az olvasónak, hogy egy igen radikális baloldali szervezetről van szó. Ha figyelembe vesszük azt is, hogy szervezeti magját azok a személyek adták, akik a népcsoport-elv alapján szerveződött, később jellegében módosult, finomodott SzNEP alapító tagjai voltak, megállapíthatjuk, hogy nagy, vargabetűs utat tett meg. 1947-ben 121 településen volt szervezeti egysége 19430 taggal. 1948 júliustól október végéig még 2064 fő jelentkezett a SzAF tagjai sorába. Érdekvédő, érdekérvényesítő és agitációs tevékenysége között látható ellentmondás feszült. Míg egyik oldalon hangoztatta és védte a szlovákok jogát a földhöz, az anyanyelvi iskolákhoz, az anyanyelv hivatalokban való használatához, szlovák nyelvű lapok kiadásához, addig a lakosságcserére azokat agitálta, akik alanyai lehettek volna a kért intézményeknek és kulturális életnek. Továbbá az akkori magyar kormányzat elleni kirohanásaik és fasisztázó, reakciózó bélyegzéseik igaztalanok voltak. A kormány pedig teljesen jogosan kivárásra helyezkedett, mert bizonytalannak vette a követelések súlyát, továbbá tudni szerették volna, hogy a háború után mennyien maradnak Magyarországon, s milyen valós igényeket fogalmazhatnak meg majd?

2 52 FEHÉR F 1993. 71-74. pp.: BARTOSEK F. 1994. 254-277. pp.; BOBÁK .1. 1984. 5-27. pp.; MOLNÁR F 1987. 145-161. Pp.; MMM.-Bcs. tört. dok. - Szekerka hagyaték (SzAF) AFS iratok. 1944-1948.; TILOVSZKY L. 1998. 129-134. pp.