Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 4. (Budapest, 2004)

VI. Könyv- és folyóiratszemle - Makai Ágnes-Héri Vera: Kereszt, érem, csillag. Kitüntetések a magyar történelemben. (Baják László)

láncig. A fejezet helyenként némi átfedést mutat az előzővel, de ezt természetesnek kell tekintenünk, részben, mert a külföldi kitüntetések közül a hangsúly a Magyarországon is ismertek, illetve a magyaroknak is adományozottakon van, másrészt a magyar falerisztika, különösen a Habsburg korszakban szerves, elválaszthatatlan részét képezi az egyetemes történetnek is. A teljesség kedvéért megjegyzendő, hogy a középkori előzmények leírásába néhány kisebb jelentőségű, a lényegi mondanivalót nem befolyásoló pontatlanság is becsúszott. Az 107l-es besenyőkkel vívott ütközetben a soproniak csapatát nem a hadnagy, hanem a rector (ispán) vezette. A tévedés egy elavult fordítás felhasználásának tulajdonítható. A keresztes hadjáratoknak és a királyi címeradományozásoknak Magyarországon nincs közvetlen kapcsolata egymással, mivel a korai (13. századi) magyar címerek (sisakdíszek) még nem adományozott, hanem felvett címerek voltak. A Stefanita kereszteseket pedig nyilvánvalóan egyházi lovagrendnek kell tekintenünk, hiszen Esztergom mellett ismerjük az egyik rendházukat is. A fejezet egyébként igen érdekfeszítő olvasmány a kitüntetés-alapításokhoz és adományozásokhoz fűzött számos jellemző adalék és anekdota miatt. A harmadik fejezet a kitüntetések gyakorlati és formai vonatkozásaival foglalkozik, azaz egy más szempontból rendszerezi a mondandóját. Módszeresen sorra veszi az alapításról, az alapszabályról, az adományozásról, illetve az adományozó iratokról szóló tudnivalókat. Ezt követően azonban mintha felborulna a tárgyalás logikus rendje, mert csak a kitüntetések formai sajátosságairól, feliratairól szóló alfejezetek után találjuk meg a kitüntetések használatára vonatkozó leírásokat: viselési szabályok, az adományozáshoz kapcsolódó jogok, temetési példányok, visszaadás, visszavonás, illetve a kitüntetések utóélete, a gyűjtés, és a „kitüntetéstudomány", a falerisztika története. A kötet hasznosságát, használhatóságát, azaz tudományos értékét nagyban növelik a szokatlan gazdagságban közölt mellékletek: A kitüntetések feliratai a fordításaikkal együtt, a kitüntetéseknek a különböző korszakokban érvényes viselési sorrendje, a tárgyi emlékek pontos leírása, katalógusa, a kötetben előforduló személynevek adattára, a kitüntetések országonkénti mutatója, valamint a jegyzetek, a szakirodalom-jegyzék és végül az idegen nyelvű összefoglalók. A képanyagot szándékosan nem említettem a mellékletek sorában, mivel a képanyag nyilvánvalóan a szöveggel egyenértékű jelentőséggel bír. A képek a laikusok számára is lehetővé teszik az egyes kitüntetések azonosítását, tanulmányozását. A beszámoló végére egy gondolat kívánkozik: a kötet létrejötte azért is példaértékű, mert a Magyar Nemzeti Múzeum és a Hadtörténeti Múzeum munkatársainak összefogásával született meg. Bármilyen természetesnek is tűnhet, hogy a hasonló szakterületen mozgó, de különböző intézményekhez tartozó szakemberek együttműködnek, sajnos ez még nem tipikus. Az eredmény elsősorban az olvasó javát szolgálja, ugyanis a két múzeum egyenként is kitűnő anyaga így együtt, egymást kiegészítve, a teljességet jobban közelítve jelenhet meg.