Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 4. (Budapest, 2004)

V. Kárpát-medencei körkép - Gaucsik István (Pozsony): A kisebbségi tudományosság perifériáján. (Adalékok a szlovákiai magyar történeti muzeológia kérdéseinek vizsgálatához.)

regálódásának csíráit vetítették elö. A muzcológiák (vagy esetünkben a történeti muzeológia) kutatási tematikái ezekben nem jelentek meg. Ez felveti azt a jogos kérdést és további vizsgálatokra ösztönözheti a kutatókat, hogy tájainkon voltak-e/lehettek-e ennek a diszciplínának hagyományai, előzményei? Mennyire volt/van jelen egyfajta hagyományteremtés, azaz a múlt megkonstruálása, és az újítás igyekezete, kényszere? Milyen szinten van a szlovákiai magyar múzeumügy szervezeti felépítése (ha egyáltalán ilyenről beszélhetünk) és a múzeumi tudományos műhelyek léte?

4 A szlovákiai magyar történeti muzeológiai az alábbiakban csak segédfogalomként használom, mivel nem létezik, ugyanis jelenleg nagyon problematikus magyar nemzetiségű múzeumi történészek által müveit, működőképes szervezeti-intézményi formák között kifejtett, hatékony és eredményes (publikációk szintjén is kitapintható) történeti muzeológiai irányultságú tevékenységről beszélni. A szakosodás hiánya, a muzeológus szakemberképzés megkésettsége, szlovákiai magyar közegben a muzeológiának autonóm tudományként való tagadása, a muzeológia és a forrástudományok területeinek téves magyarázata és ebből eredően nem megfelelő alkalmazása miatt nem alakultak ki az alapjai egy specifikus szakmai területtel rendelkező kutatói munkának. Emellett a történeti muzeológia fogalmainak tudományelméleti-módszertani kontextusa sem épült be a területeinken folyó muzeológiai munkába. A tanulmány nem kísérelheti meg a történeti muzeológiai kutatásoknak és ezek eredményeinek az ún. kisebbségi tudományosságon

5 belüli feltérképezését. A rendelkezésre álló forrásanyag tekintetében olyan törésvonalakat próbáltam találni, amelyek a problémakört a csehszlovák/szlovák muzeológia keretébe helyezik, de ugyanakkor a szlovákiai magyar vonatkozású folyamatokat értelmezik. Fejtegetéseim igen tág időszakaszban az 1950-es évektől 1989-ig

6 mozognak, ezért az adatokból leszűrt következtetéseim általánosító, elméleti jellegűek. Mivel a muzeális jelenség formáját a múzeumi intézmény alakítja, ezért gondolatmenetem a szervezeti-intézményi struktúrák fejlődési nyomvonalát próbálja követni. Ezeket a struktúrákat időbeli állandóság, a tagok közötti meghatározott kommunikációs rendszeren belül megvalósuló együttműködés és a normatív irányelvek jellemzik. A múzeumi szervezet fontosságát az a tény is bizonyítja, hogy a muzealitás (az ember és a valóság közötti egyedi kapcsolat) csak intézményesítve valósítható meg.

7 Magyar jellegű múzeumi intézményhálózatról nem beszélhetünk, így a múzeumok tipológiája etnikaikisebbségi szempontból nem értelmezhető. Vizsgálódásom tárgyául a viszonylagos többségű magyarlakta régiók és tájegységek múzeumait választottam.

8 4 EGYED A.-TARNÓCZY M. 1989. 36-40. pp. 5 Az igencsak amorf fogalomról és a valóságos folyamatokat bizonytalanul visszatükröző „kisebbségi tudomány" állapotáról, valamint a felmerülő dilemmákról I. pl. bővebben TÓTH K. 1994. 107-133. pp. „Akár általában véve (kisebbségi tudomány), akár szűkebb értelemben (kisebbségtudomány) a tudománynak vannak ugyan képviselői és eredményei csehszlovákiai magyar viszonylatban, de a tudomány maga nem létezik, illetve egy látens tudomány." (I. uo. 125. p.). 6 A problémakör történetiségével (néprajzi muzeológiai megközelítésű munkáiban) a legtöbbet Eiszka József foglalkozott (vö. A szlovákiai magyar néprajzi muzeológia története 1918-2000. kézirat; L1SZKA .1. 1994. és 2002. A korszak szlovákiai magyar muzeológiai történéseinek a kutatásához érdekes adalékokkal szolgálhatnak a szaktestületek és módszertani részlegek levéltári fondjai (Zväz slovenskych múzeí, Kabinet muzeálnej a víastivednej práce, Národné múzejné centrum), a szaklapok (Múzeum c. szakfolyóirat), valamint a múzeumok forráscsoportjai (a múzeumok évkönyvei, és a belső levéltári iratanyaguk). 7 WA1DAC1IHR. F. 1999. 174, 188. pp. 8 Ezek a következők: Bányászati Múzeum (Rozsnyó). Gömöri Múzeum/Gömör-kishonti Múzeum (Rimaszombat), Barsi Múzeum (Léva), Csallóközi Múzeum (Dunaszerdahely), Honismereti Múzeum (Érsekújvár), Honismereti Múzeum (Galánta), Duna Menti Múzeum/A Magyar Kultúra és a Duna Mente Múzeuma (Komárom).