Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 4. (Budapest, 2004)

IV. Kiállítások - Ridovics Anna: Játszani jó. Történelmi barangolás a játékok birodalmában. (Beszámoló a budapesti és a szegedi játékkiállításról)

tárgyként, termékenységi varázslatoknál, sámánisztikus eszközként használták őket vagy részben legalábbis - gyerekjátékok voltak. A kiállított őskori és római kori tárgyak (miniatűr edények, állatábrázolások, agyagkorongok, dobókockák stb.) talán betölthettek ilyen funkciót is. A táblásjátékok egyik ősének, az egyiptomi senetjátéknak a korabeli hitvilág szerint fontos szerepet tulajdonítottak a halottak túlvilági sorsának alakításában. A Szépművészeti Múzeum egyiptomi gyűjteményéből egy, a XIV. dinasztia korából származó újbirodalmi apró senetfigurát is be tudtunk mutatni. A középkori régészeti tárgyakról (sípok, edények, állat- és lovagfigurák, babák, malomjáték stb. többek között a budai, visegrádi és a szécsényi ásatásokból) az ábrázolások és leírások alapján már bizonyosan elmondhatjuk, hogy játékul szolgáltak. Az egyes játékok mágikus, szakrális gyökereit felvillantva főképp a hazai földből előkerült régészeti leletek és a magyar művelődéstörténet tárgyi és írott játéktörténeti dokumentumai álltak a kiállítás középpontjában. A 16. századi Radvánszky-nászpohár (Magyar Nemzeti Múzeum) gyermekábrázolásai - babázó kisleány, vesszöparipázó fiúcska - igazi kuriózumok. A 16-18. századból az ostábla, más néven trick-track játék csodálatos iparművészeti táblái és míves pionjai (Iparművészeti Múzeum) gyönyörködtették a látogatókat. A magyar történelem híres személyiségei is kedvelték a mulatságot - Mátyás király szenvedélyes és szerencsés kezű kockajátékos volt, a hagyomány szerint Apafi Mihály erdélyi fejedelem tulajdonából származik az a drágakövekkel kirakott, aranyozott ezüsttel ékesített ostábla, amelyet a Nemzeti Múzeum Ötvösgyűjteménye őriz. Kossuth Lajosról köztudott volt, hogy kedvelte az elmét megmozgató sakkjátékot. Londonban 1851-ben, emigrációja idején egy díszes kivitelű sakk- és ostáblajátékkal lepték meg ajándékképpen. (3. kép) A történeti emlékek mellett sokrétű összeállítás képviselte a 19-20. századi polgári játékok változatosságát, melyek között egyaránt találhatók voltak az anyukák, apukák, gyerekek által otthon készített, házilagos kivitelű darabokból és a 19-20. századi háziipar, illetve gyáripar termékeiből is. A falusi gyerekek szórakozásáról gazdag néprajzi anyag tanúskodott. A játékmódokat egyebek mellett Brueghel festménye , Comenius Orbis Pictusa vagy éppen Bölcs Alfonz kódexének miniatúrái nyomán készült reprodukciók mutatták be, a külföldi gyűjtemények legszebb ókori egyiptomi, görög, római és középkori tárgyai fényképes kísérő tablókon jelentek meg. A budapesti kiállítás erőssége volt az eredeti, színvonalas képzőművészeti anyag. Kiváló mesterek alkotásai segítették élményszerűen a látogatók elé varázsolni a játszó gyermekek és felnőttek világát - pl. Glatz Oszkár Szappanbuborékfúvók (1933), Birkózó fiúk (1901), Weber Henrik, Barabás Miklós gyermekportréi, Szőnyi, Csók, Fényes Adolf munkái a Magyar Nemzeti Galériából, Joos Cornelis Droochsloot: Falusi utca (1654) c. képe a Szépművészeti Múzeumból vagy a Csáky gyerekek 18. századi portréi a Magyar Nemzeti Múzeumból. A kiállításrendezés szempontjait persze mindig meghatározzák a helyi adottságok. A BTM-ben adott volt a hatalmas vitrinek mérete, elhelyezése. Kezdetben nyűgnek éreztük a középen elhelyezkedő óriási üvegkalitkát. Végül a karácsonyi enteriőrrel az egyik leglátványosabb, közönségvonzó eleme lett a tárlatnak. Szegeden a Vár téglafalai, boltívei között 3. kép Kossuth Lajos sakk-készlete, J850 k. (Magyar Nemzeti Múzeum. Fotó: Dabasi András)