Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 4. (Budapest, 2004)

IV. Kiállítások - Béres Katalin: Kiállítások a söjtöri Deák-kúriában

végeredmény nem egy hagyományos formájú, földszintes, hosszan elnyúló, hanem viszonylag kis alapterületű, robosztus, emeletes épület lett, amely inkább emlékeztet egy magtárépületre, mint úrilakra. Töle idösebbik fia, Ferenc örökölte a csodálatos természeti környezetben álló, a Letenyétöl Bakra vivő országútra és a Válicka völgyére tekintő immár nemesi kúriát. Idősebb Deák Ferenc (1761-1808) és hitvese Sibrik Erzsébet (1771-1803) művelt, jó ízléssel megáldott emberek voltak. Erről tanúskodnak a sajnos elveszett családi arcképcsarnok róluk készült portréi, amelyek metszet változatait a Vasárnapi Újság 1903-as Deákszáma jóvoltából ismerhetjük. Idősebb Ferenc könyvekkel ábrázoltatta magát, Nagyszombatban végezte jogi tanulmányait. A szépség és meghittség utáni igényüket bizonyítják az egykori otthonuk emeleti szobáiban feltárt és rekonstruált falfestmények, amelyek ellensúlyozzák az épület kissé szokatlan külső képét, s amelyekről - írott források hiányában csak feltételezzük, hogy kettejük megrendelésére készülhettek. Minden bizonnyal igényes, míves lehetett otthonuk berendezése is. Az id. Deák Ferenc halálakor. 1808-ban készült vagyonleltár ad ehhez némi támpontot, bár az emeleti szobák bútorainak kevés száma miatt, továbbá hogy azok is puhafából készültek feltételezhető, hogy az értékesebb darabokat 1803-ban magukkal vitték Kehidára. Id. Deák Ferenc és Sibrik Erzsébet 1788-ban kötöttek házasságot. Boldog családi életet éltek, házasságukból hét gyermek született, közülük három azonban még csecsemő, ill. kisgyermek korában elhunyt, nagy szomorúságot okozva családjuknak. 1803-ban, a legkisebb gyermek, Ferenc születésébe az édesanya halt bele. A búskomorságba esett apa Zalatárnokra, öccse családjához küldte az újszülöttet, ő pedig nagyobb gyermekeivel, Antallal, Klárával és Jozefával elhagyta a szomorú emlékű söjtöri otthont és Kehidára költözött. Ettől kezdve csak alkalmilag lakták a kúriát. A De tk-testvérek osztozásakor Klárának jutott örökrészül, halála után férje, Tarányi Oszterhueber József, majd annak örökösei tulajdona lett. Eötvös Károly, aki 1903 körül járta végig az egykori Deák-birtokokat Zalában, jegyezte fel, hogy az épület földszintjén posta, sőt zsidó imaház is működött. A 20. század során sokféleképpen hasznosították. Volt benne körorvosi lakás és rendelő, később könyvtár, ifjúsági klub, s az 1980-as évek - Deák történelmi szerepének fokozatos átértékelődése óta a haza bölcsét idéző kétszobányi emlékkiállítás is, melynek legutóbbi, „javított, bővített" változatát Megyeri Anna és e sorok szerzője készítette. Zala megye több jelentős Deák-emlékhellyel rendelkezik; Söjtörrcl, Kehidával, Pusztaszentlászlóval, s mindegyik település a kétszázadik évfordulóra készülve önálló állandó kiállítás létrehozására kérte fel a Göcseji Múzeumot (volt, aki 2003 augusztusában jelentkezett kiállítási igénnyel!!). Nem akartunk mindenütt hasonló Deák-emlékkiállításokat rendezni, ezért az alábbi kiállítási koncepcióban állapodtunk meg egymással és az épületek tulajdonosaival. Mivel Deák Ferenc 1808 óta, 46 éven keresztül Kehidán élt, ottani - a születésnapra kívül-belül felújított - kúriájába terveztük és valósítottuk meg a kiváló államférfi életútját és politikusi pályafutását bemutató A haza bölcse, Zala büszkesége c. állandó kiállítást. Deákot a söjtöri kastélyhoz csak születése kötötte, ezért itt a kiállítások megtervezésekor a ház adottságaiból indultunk ki; a feltárás során rekonstruált konyhából, a belőle nyíló, egykor valószínűleg kamraként funkcionáló helyiségből, a földszinti szobából, amelyben - egyes vélekedések szerint - Deák Ferenc született, és az emeleti falfestményekkel díszített, négy egymásba nyíló teremsorból. így született meg az az elképzelés, hogy a földszinti szobában mutatjuk be Deák Ferenc életútját a Deák-család történetét. A feltárt konyhai helyiségbe egy, 19. század eleji konyha berendezésének darabjai kerülhetnek, a mellette lévő kamra pedig egy a köznemesség gazdálkodását, táplálkozási szokásait bemutató kiállításhoz „kínálta magát". Az emeleti termekbe a köznemesség életmódját, 18-19. századi lakáskultúráját megidéző enteriőröket álmodtunk, de a ház jövőjére vonatkozó