Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 4. (Budapest, 2004)

IV. Kiállítások - Béres Katalin: Kiállítások a söjtöri Deák-kúriában

koncepcionális viták, az egyre fogyó idő és a pénzhiány miatt ennek megvalósítására nem sok esély volt. Pusztaszcntlászlón, Deák Klára és Osztcrhueber József egykori nagyon szerény kúriájában - az épületet ma boltnak és kocsmának használják - kialakított emlékszobában csak fotókiállítás jöhetett szóba Deák Ferenc és a település kapcsolatáról, és azokról a neves személyiségekről, akik a kiegyezési tárgyalások során itt öt felkeresték. A vázolt elképzeléseket végül a kitűzött határidőkre mindenütt sikerült megvalósítani. A Söjtörre érkezőt festői környezetben, szépen kialakított, bár nem a 18-19. századi magyar kastélyparkok növényzetével telepített parkban fogadja a piros zsindelytetejü, homlokzatán vízszintes párkányokkal, függőleges lizénákkal, az ablakok körül szalagkerettel díszített halványszürkére vakolt kúria. Bejárata felett ma is az a fehér márványtábla látható, melyet Zala vármegye közönsége a millennium idején állíttatott, hirdetve, hogy itt született Deák Ferenc, a haza bölcse. (1. kép) Az épületbe lépve Deák szülőföldjéről írt gondolatait olvashatják a látogatók, mintegy mottójául az itt látható kiállításoknak: [Zala] „szülőföldem, politikai életem bölcsője, legszentebb visszaemlékezéseim színhelye". A bejárattól balra eső boltíves szoba, mely eredetileg szintén festett volt, ad helyet A Deák család és Deák Ferenc emlékezete című kiállításnak, amely elsősorban jó minőségű fotók, dokumentummásolatok, Deák levelezéséből, beszédeiből vett idézetek, s csak néhány eredeti tárgy és metszet segítségével idézi meg a haza bölcse és családjának történetét, államférfiúi tevékenységét, emberi kvalitásait, továbbá rokonaihoz, barátaihoz, politikai elvbarátaihoz és ellenfeleihez fűződő kapcsolatát, és ízelítőt ad kultuszának emlékeiből is. Eötvös Károly leírásából ismerjük, hogy ebben a szobában volt valaha egy családi címer, „...gyönge kis dombormű. Zöld mázas gelencsér munka", melyet most a kiállításra Megyeri Anna Németh János Munkácsydíjas keramikusművésszel újraalkottatott, s amely a bejárattal szembeni fal bal oldalán, a sarokban - talán kicsit alacsonyan - látható. Ugyanezen fal másik sarkában a művész nagyapja, Németh Gábor zalaegerszegi kályhásmester által (1903 körül?) készített terrakotta Deák-portré kapott helyet. A kiállítás falra szerelt paravánjai és vitrinjei ritmusosan követik a helyiség mennyezetboltozatának íveit. Az installáció zöld alapot kapott, amely a színszimbolika szerint a remény színe. (Itt jegyezzük meg, hogy valamennyi Deák-kiállításunk alapszínének a zöld különböző árnyalatait választottuk, abból a meggondolásból, hogy Deák Ferenc hosszú politikai pályafutása során többször is a remény megtestesítője volt a magyar társadalom számára, s ezt itt is jelezni kívántuk.) A földszint középső helyisége a konyha. Az épület műemléki feltárása során öt periódusa került elő. (A feltárást Koppány Tibor régész végezte.) Rekonstrukciója az első periódus alapján készült, a 18. század végi, 19. század eleji állapotot tükrözi. Ekkor járószintje három lépcsőfokkal mélyebben volt a többi helyiségénél. Ma a téglából rakott eredeti lépcsőket faborítás védi, s rusztikus fakorlát óvja a látogatót a konyhába - kiállítótérbe eséstől. A szabadkéményes, dongaboltozatos konyhát egy fűstgerenda és a fölé emelt fal választja két részre. Közepén egy nagyobb méretű, téglából rakott kemence áll, bal oldalán /. kép A söjtöti Deák-kúria a cliszkültal.