Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 4. (Budapest, 2004)

I. Tanulmányok - Kerényi B. Eszter: Báró Sina György és báró Sina Simon tevékenysége

csénteplic, a 19. század kedvelt fürdőhelye az utolsó gróf Illésházytól került Sina György birtokába, aki folytatta a fürdő fejlesztését: létrehozta a fürdő parkját, és egy új, nagyobb vízbőségü forrást is felszínre hozatott, amelyet róla Sina-forrásnak neveznek. Fontos magyarországi családi központ lett Simontornya (Tolna m.), amelyet 1820-ban vásárolt meg gróf Eszterházy Károlytól a báró. De nemcsak vidéken, hanem Pesten is szép számmal gyarapodtak a család ingatlanai. Lipótvárosban, ahová egyre több görög költözött felismerve a kialakuló új városrész előnyeit, 1840-ben a Sinák kezén 7 ház volt.

20 Sina György pályáját tekintve mégis a legérdekesebb gróf Széchenyi Istvánnal való kapcsolata. Elsőként állt a gróf terveinek megvalósítása mellé, így az ő segítsége nélkül nem, vagy nehezebben valósulhatott volna meg a Lánchíd, valamint Széchenyi István tervei a vasútra és a gőzhajózásra vonatkozóan. Széchenyi 1832. február 14-én életre hívta a Hídegyletct, és felkérte Sinát, hogy álljon a Lánchíd megépítésének vállalkozása élére. Sina 1837. február 25-én kelt levelében elfogadta a megbízást. A Habsburg Birodalom legvagyonosabb és legbefolyásosabb bankárának a támogatása tette lehetővé Széchenyi tervének megvalósulását. Később, Sina hatására az 1838. július 16-án kelt szerződés

2

'alapján társult a vállalkozáshoz a Wodianer Sámuel és fia Bankház is. Többféle nehézség után a Lánchíd Rt.-vei kötött szerződés szentesítésére 1839. május 14-én került sor, s 1840-ben a XXXIX. törvénycikkel iktatták be. A szerződés 23 pontban szabályozta a Lánchíd Rt. működését

22 Az alapköletételi ünnepségre 1842. augusztus 24-én került sor, a híd 1849. november l-jén nyílt meg. Az első állandó híd, mely folyamatos összeköttetést biztosított az ország két fele között, kereskedelmi szempontból felbecsülhetetlen jelentőségű volt. A gőzhajózás és a vasúti közlekedés elindítása terén szintén azonos érdekcsoportokban találkozunk Széchenyi és Sina nevével. A Duna Gőzhajózási Társaság első részvényesei között szerepelt Sina János, Sina György féltestvére is.

23 A vasút terén pedig Széchenyi teljes mellszélességgel kiállt a jobb parti vasút terve mellett, mely vonalra (Bécs-Bécsújhely-Sopron-Győr) Sina György kapott koncessziót. Ha Sina és Széchenyi közti levelezést olvassuk, akkor érezhető a köztük lévő, az üzleti viszonyon túlmutató, baráti kapcsolat is."

4 Fontos momentum, hogy Sina György volt Széchenyi István magánvagyonának a kezelője is. Sina György azonban nem csak hidegfejű üzletember volt, hanem számos alkalommal adakozott jótékony célra is. így például a nagy pesti árvíz után több milliós alacsony kamatú kölcsönt adott a városnak, és 40.000 forint azonnali segélyt ajánlott fel. Ennek is köszönhető, hogy Buda, Szeged és Arad is díszpolgárává választotta. Báró Sina György tevékenységére vonatkozóan számos szép és értékes műtárgy volt látható a kiállításon. A már említett Thomas Ender akvarelleken kívül különböző Lánchíd-relikviákkal, gróf Széchenyi Istvánnal és W. T. Clarkkal folytatott levelezésének egyes darabjaival, valamint dokumentumok segítségével mutattuk be magyarországi működését. Figyelemreméltó volt az az eredeti díszpolgári oklevél (Szeged város díszpolgári oklevele Sina György részére), amelyet a Csongrád Megyei Levéltár bocsátott rendelkezésünkre. 20 FÜVES Ö. 1970. 51. p. 21 MTA Kézirattár, K 174/70. 22 A szerződést 1838. szeptember 27-én írta alá József nádor, báró Sina György és Verebi Végh Ignácz királyi tanácsos és nádori ítélőmester. Sina György 1838. szeptember 21-én tett nyilatkozata alapján a 4. és 8. cikkelyen változtattak. ,,Az országos karoknak és rendeknek határozata következésében jelen szerződésnek 4-dik íj-a báró Sina Györgynek nevében 1838-ik September 21-én tétetett, s az országos választmány XV-dik ülésében elfogadott nyilatkozatához képest következőleg egészíttetik ki..." Toldalék czikkelyek, kelt: Pozsony, 1845. május 8. 23 DEÁK A. 1991. 116. p. 24 Ld. például SZÉCHENYI 1985. 149. p., 214. p.