Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 4. (Budapest, 2004)

II. Módszertan - Műhely - Közlemények - Deák Antal András: Egy rejtély nyomában (Marsigli Duna-monográfiájának és térképeinek kutatás-története)

könyvcímet adott meg: História Ecclesiasticae Ecclesiarum Slavonicarum, Trajecti 1652. és Hclmoldi et Arnoldi: Cronica Slavonian..., Lübeck, 1659.

13 Rohfrey Sámueltől (Sámuel Rohfrcy a Kreischbach) Gyulafehérvárról Erdély ásványkincseinek és bányavidékeinek leírását kapta.

14 Marsigli levelére és kérésére válaszolva a következőket írta: „mindenféle ércben olyan gazdag Erdély, amilyennel egyetlen európai tartomány sem dicsekedhet. Sajnos azonban, Erdélyben nagyon kevés az olyan ember, aki képes lenne a föld felszíne alatti kincseket feltárni. Két vidék hegyei rejtenek fémet. Az egyik, a Gyulafehérvártól induló hegyek, melyek tizenkét mérföldre nyúlnak Körös-Bányán túlra, aranyban rendkívül gazdagok. A másik Kapuiktól Beszterce irányában Székelyföldön, ezüstben bővelkednek. Ha más magyarországi aranybányákkal hasonlítjuk össze, itt hihetetlenül könnyen lehet az aranyat bányászni. Vannak érc- és rézbányák is, az utóbbiakban azonban a kitermeléssel felhagytak. Bányásznak még antimóniumot és cinnabóriumot is. A folyókból pedig aranyat mosnak. A föld mesés, nem sivár. A bányákban kevés a víz, kivéve a déli részt. Erdélyben azonban több a só, mint a fém. Máramarostól kezdve Désen át egészen Oláhország és Moldva határáig nagy bőségben található a tiszta fehér só, mely kemény, súlyos, de száraz. Számos helyen, a felszínen is kilátszik. Nagyon sok az ásványvíz, melyek más európai gyógyvizekkel akár ízre, akár gyógyhatásúkra nézve felveszik a versenyt." Ezeket az információkat szervesen beépítette Marsigli a Danubiusba, miként annak az ismeretlennek a beszámolóját is, aki az erdélyi kénes forrásokról írt. A Danubiusban a következőképpen bukkan fel a téma: „Erdélyben is, a Dirk nevű kis tartomány közelében, nem messze Accida falutól, keserű források és mellettük hideg fürdők vannak, és szomszédságukban halált hozó üreg található."

1

' A bányákkal foglalkozik Ander Jacob Schmidt bányafelügyelő levele is, aki az 1703. június 19-én felvett selmeci bányalétcsítmények térképen elhelyezett vázlatos rajzát (124 létesítmény megnevezésével) küldte meg.

16 A kéziratok között találjuk Matthias Ethesius tintarajzait 4 aknáról, valamennyit 1688ból: Selmecbányáról, a Sccmnitzer Berg Charte-t, a Herrengrund rajzát címfelirat nélkül, a Ratzengrunder Bergwerk ábráját, a Pohlitzer Eisenbergwerks innheimische Grube-t. A rajzok színesek - talicskás, csákányos és lámpás figurákkal, miként azt a könyvben megjelent bánya-ábrázolásokon láthatjuk. Marsigli közreműködői Kutatásaim során kiderült, számos más nemzet tudósa és művésze is hozzájárult ahhoz, hogy a Danubius megvalósuljon. Közülük hármat említek meg: Guglielminit, aki a vizekről írt könyvet, és több levélben is oktatta Marsiglit a vízsebesség mérésének technikájára.

18 A Danubiusban, mint fejezet-dísz, visszatér az a vízsebességmérő kvadráns-ábrázolás, amelyet ő két levelének a margójára is megrajzolt az elmondottak illusztrálására: „...Egy függőónt alkalmaztam - írja -, amelyen az AB fonalra körülbelül 6-7 fontnyi súlyt helyeztem a folyó sebességétől függően, azt hiszem azonban, hogy a Dunán 10-12 fontnyi súly lenne a megfelelő, az AB fonal legyen minél erősebb, minél vékonyabb, minél könnyebb. Ha a víz nyugodt, akkor az AB fonal függőlegesen fut a mélybe, de ha áramlik, akkor a sodrás irányában kisebb vagy nagyobb mértékben elmozdul, miközben a sebességtől függően a kisebb vagy 13 BUB Mss di Marsigli Vol. 80. B. Ismeretlen, C. D. monogramú levélíró. Sopron, 1702. aug. 28. 14 BUB, Vol. 80. C. p. 70. Rohfrey, Samuel; Gyulafehérvár (Alba Julia), 1701. febr. 5., latin ny. 15 DPM, Tom. I. Pars III. 16 BUB Mss di Marsigli Vol. 25. 17 BUB Mss di Marsigli Vol. 11. 18 BUB Mss di Marsigli Vol. 79. pp. 46-47. Bologna. 1692. aug. 30. és Vol. 79. pp. 48-50.