Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 4. (Budapest, 2004)

II. Módszertan - Műhely - Közlemények - Fűrészné Molnár Anikó: Tárgyak a 20. század végéről, egy átalakuló világ rekvizitumai - a jelenkutatás néhány fontos kérdése

Tárgyak a 20. század végéről, egy átalakuló világ rekvizitumai - a jelenkutatás néhány fontos kérdése Fű rész né Molnár Anikó A jelenkutatás múltja (kis történeti visszatekintés) A kortárs hétköznapi kultúra és életmód iránti érdeklődés a 20. század 70-es éveinek végétől kezdve jelentkezett. Ezt a szemléletváltást elsősorban az a felismerés ösztönözte, hogy az előttünk lejátszódó jelenségeket könnyebb azokkal egyidejűleg tudományosan megközelíteni, értelmezni és rögzíteni, mint utólag, ami csak szórványosan fennmaradó emlékek segítésével történő rekonstrukció lehet. Az életmód, a tárgyi kultúra változékonysága tudatosította a szakemberekben, hogy a jelenkor leghétköznapibb, tömegesen előállított tárgyai is rövid idő múlva a múlt pótolhatatlan forrásává válnak. Dokumentálása és gyűjtése azonban gyakorlati, módszertani, elméleti kérdések egész sorát vetette fel. Az új kutatási feladatok a muzeológia számára kihívást jelentettek és jelentenek napjainkban is. A mai gyűjtések jórészt a már meglévő gyűjtemények kiegészítéséből állnak. Hogy milyen tárgyelmélet segítségével lehet tájékozódni a látszólag kaotikus és heterogén mai tárgyi világban? A közös gondolkodás talán egyetlen más kérdésben sem olyan aktuális és sürgető, mint a szemünk előtt zajló mindennapi élet, a társadalmi, a kulturális változások muzeológiai vizsgálata. A jelenkutatás többrétű feladatának körvonalazódása nyomán az elmúlt három évtizedben indultak is bizonyos gyakorlati munkák, anélkül azonban, hogy a kérdésfeltevés igazi jelentőségre tett volna szert. A történeti muzeológia 20. századra szakosodott ágának legfőbb műhelye a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum volt, miközben az 1980-as évekre országos hálózattá is szerveződött. A legújabb kori muzeológia tért nyert vidéken is. Megvalósult a néprajzi és a történeti muzeológia együttműködése, mégpedig a két központi intézmény szintjén (Magyar Munkásmozgalmi Múzeum és Néprajzi Múzeum). A kiállításokon kívül a szemléleti újítás azonban nem vezetett módszeres tárgyi gyarapításhoz országszerte. (A rendszeres, országos hálózatként kiterjedő kutatás programját elsősorban Svédországban dolgozták ki.) A történeti muzeológia jelenkutatással kapcsolatos dilemmáját Berta István 1983-ban abban látta, hogy „nem tudjuk, mit dokumentáljunk és mit gyűjtsünk. Korunk tárgygazdagsága .... megnehezíti a döntést."' Szikossy Ferenc 1984-ben így indokolta az új - és legújabb kori történész muzeológusok jelen-kutatási feladatát: „körülvesznek tárgyaink, és nekünk kell biztosítanunk azt, hogy az utókorra azok a tárgyak maradjanak fenn, amelyek leginkább jellemzik korunkat... Napjaink .... tipikus tárgyait úgy és akkor kell értékelnünk, amikor ezek még környezetünk alkotórészei." „A szóba jöhető tárgyuniverzumot a történész muzeológus a történetileg jelentős személyhez és eseményhez kötődő tárgyak révén szűkítheti, valamint az életmód vonatkozásában „az emberi használaton már túljutott" tárgyakat véve figyelembe."

2 Megindult a városi rétegek, elsősorban a nagyipari munkásság életének módszeres vizsgálata. A rendezőfogalmak az életmód és a rétegkultúra lettek, amelyek a történeti 1 BERTA I. 1983. 12-13. pp. 2 SZIKOSSY F. 1984. 76-77. pp.