Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 4. (Budapest, 2004)

II. Módszertan - Műhely - Közlemények - Fűrészné Molnár Anikó: Tárgyak a 20. század végéről, egy átalakuló világ rekvizitumai - a jelenkutatás néhány fontos kérdése

kiállításokban is meghonosították az enteriőrökre alapozott bemutatást. A Magyar Munkásmozgalmi Múzeum kollektívája végzett példaértékű munkát ebben is, de vidéken is megindultak az erre irányuló törekvések. Az elmúlt 10 év, a rendszerváltás óta eltelt korszak új szakaszt jelent a jelenkori viszonyok tanulmányozása szempontjából is. A történeti muzeológia az eddig tabunak számító politikatörténeti témák felé is fordult. Érdeklődés mutatkozik és feldolgozások születtek az öltözködési szokásokról, a divat alakulásáról, vagy a szocializmus éveit jellemző bevásárló turizmusról. Kevés a tárgyakkal élő mai társadalom vagy az anyagi környezet elemzése. Adósságaink vannak a szocializmus évtizedcinek leírását, dokumentálását, értelmezését illetően. A kortárs élet egészének leírása és felderítése lehetetlen vállalkozás, ezért fókuszpontok megjelölésére van szükség. Kortárs jelenségek többnyire kiállítások kapcsán kerültek előtérbe, és kevésbé a tárgygyűjtés koncepciójának tudatos megváltoztatása alapján. A közelmúlt és a ma tárgyi világa egyenlőre alig jutott be múzeumi gyűjteményekbe. A szakfelügyelői tapasztalat is azt bizonyítja; hogy inkább csak papíranyagok, pl. a választási anyagok, vagy úttörő- és KISZ-, illetve munkásőr- és pártanyagok begyűjtésére került sor. Nem igazán figyelnek a kollégák az építkezések, az épületállomány módosulására, a megszűnő vagy átalakuló üzemekre, intézményekre, az őket körülvevő változások megörökítésére, vagy nem is tudják, hogy mit kellene begyűjteniük. Mit gyűjtsünk? Hogyan gyűjtsünk? Hagyatékok, családtörténet Miért fontosak a jelen, a közelmúlt és a történeti változások szempontjából a hagyatékok? Ezek a gyűjtés időpontjában még jelenkoriaknak tekinthetők, hiszen amikor egy ilyen hagyatékhoz hozzájut a múzeum, akkor szerencsés esetben az adományozó még él és tőle vagy pedig közvetlen hozzátartozóitól összegyűjthető a megfelelő információ. Az a tény, hogy az anyag egyben maradt, lehetővé teszi, hogy a 18-19. századi tárgyak egymás mellett létezhessenek a 20. század végén odakerült darabokkal. Lényeges, hogy az élő adatközlők mire emlékeznek vissza. Nem a nagyszülők, szülők példáját említik, hanem a saját életük eseményeit. A közvetlen emlékezet ma már csak az 1940-es evekig tart. Tehát a közelmúlt határa ez kell, hogy legyen. És ez természetesen változik, hiszen az 1970-es években még a két világháború közötti állapotokra tudtunk közvetlen adatokat szerezni. 3 Meddig tart a közelmúlt? Úgy gondolom, hogy ide tartoznak már az 1990-es évek is, hiszen egy korszakhatár a rendszerváltás időszaka, amelynek lefolyását és a tárgykultúrára gyakorolt hatásait mindenképpen kutatnunk kell. Azonban az is tény, hogy a közelmúlt vizsgálatához rálátás, bizonyos időbeli távlat is szükséges. Az életmód vizsgálata Hazai múzeumainkban az életmód vizsgálatának számos példája követhető nyomon. A gyűjtések eredményeit bemutató állandó és időszaki kiállítások keretében is. A lakáskultúra vizsgálatára, teljes szobaberendezések begyűjtésére, az étkezésre, az öltözködés rendjére (teljes ruhatárak begyűjtésérc), az ünnepeket és szokásokat reprezentáló tárgyegyüttcsekre, egy háztartás teljes tárgyi anyagának begyűjtésérc, de a közelmúlt játékkultúrájának gyűjtésére, napjaink gyermekeinek életét dokumentáló tárgyegyüttcsek (bútorok, jelmezek, ruhák stb) begyűjtésére egyaránt vannak pozitív példák. 3 T. BERECZKI I. 2003. 47. p.