Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 4. (Budapest, 2004)

II. Módszertan - Műhely - Közlemények - Bircher Erzsébet: A digitalizált adatbázis és a gyűjtemények nyilvánossága. (Eredmények és félelmek.)

elérni, mire akarjuk használni az újfajta kommunikációnkat, tiszteletbe tartva a kollegák kutatói munkájának kereteit, de nem elfeledve azt, hogy ezt a munkát többnyire közpénzen, a köz megrendelésére végzik. A mai gyakorlat szerint a köz nem határozza meg, hogy a múzeumok milyen kutatásokat végezzenek, többnyire rábízza azt az ott dolgozók szaktudására, s ez így helyes. Azonban a fejlődés abban az irányba halad, hogy az alapfinanszírozás egyre inkább elválik a programfinanszírozástól, elég, ha csak a nagyszámú pályázatra gondolunk. Ma már néhány (köztük műszaki) múzeum pedig valós, külső megrendelésre készült kutatással is hozzájárul egyrészt a saját fenntartásához, másrészt a múzeum társadalmi hasznosságáról kialakított kép erősítéséhez, s ez utóbbi hosszú távon valószínűleg fontosabb, mint a pénz. Talán nem véletlen, hogy a műszaki múzeumok gyakran a digitalizálás és a nyilvánosság növelésének „élharcosai'

1

. Ezekben a többnyire egy nyelvet beszélő közgyűjteményekben a az információk jellege sokban hasonlít, összekapcsolásuk a mainál jóval hatékonyabbá teheti a gyűjtemények használhatóságát. A minőségi ugrás ígérete van ezekben a fejlesztésekben, nem véletlen, hogy nagy figyelmet fordítunk rájuk. A fejlesztés azonban esetükben sokszor a túlélés lehetőségét is jelenti: s így van ez múzeumunk, a Központi Bányászati Múzeum esetében is. Az 1957-ben megnyílt országos gyűjtőkörű múzeum 1989 óta fenntartó nélkül, egy szakmai alapítvány támogatásával működik. 1989 és 1999 között a túlélésre rendezkedett be, mely eredményt nem hozott. 1999-re ez a minimum program meghozta a maga keserű gyümölcsét: a múzeumot alig látogatták, szakmai súlyából, tudományos rangjából veszélyesen sokat vesztett. Lassan okafogyottá vált még az a támogatás is, amelyet nehezen szereztek meg pályázatokon: pontosabban csak munkahelyek megtartására volt elég, szakmai munkára már nem. S ami még nagyobb gondot jelentett, hogy az egyébkent is nehéz helyzetbe lévő magyar bányászat reprezentatív közgyűjteményének szerepét már nem tudta betölteni, nem tudta elvégezni azt a feladatot, amire ebben az évtizedben a legnagyobb szükség lett volna: egy megszűnő, átalakuló iparág emlékeinek gyűjtését, feldolgozását. 1999-re kiderült, ha életben akarunk maradni, stratégiát kell váltani. A kitörés egyik fontos eleme a gyűjteményi nyilvántartás digitalizálása, az átlátható nyilvántartási rendszerek kialakítása mellett az a megváltozott kommunikációs stratégia volt, melynek egyik legfontosabb eleme a nyilvánosság, egy újfajta kapcsolatra alkalmas internetes látogatás és kutatás. Tisztáztuk ennek belső feltételeit, a bevezetett program jogosultsági szintjei ehhez alkalmazkodva készültek el: a kutató a munka megkezdésétől két éven át védelmet élvez, a feltárt adatok és információk kizárólagos használója. Két év elteltével azonban a gép újabb jogosultsági szintet nyit meg: a saját munkatársaink már hozzáférnek az adatállományhoz. Öt év után pedig bárki szabadon hozzáférhet és publikálhatja az anyagot. A tárgyi anyag digitális bemutatása után az adattár digitális feldolgozása következik, igen hasznos információs bázist jelenthet a jövőben. Marad persze számos kérdés: az egyik, az Interneten való publikálás ügye, az esetleges honoráriumok, a jogvédelem kérdései. Hogy állunk most, milyen eredményeket értünk el? A Központi Bányászati Múzeumban 2002-ben kezdődött meg, állandó adatbeviteli szakalkalmazottak közreműködésével a digitális adatbázis, a „KATA" kísérleti üzeme. Az első körben a tárgyi gyűjteményi anyag egyedeinek, illetve azok leltárkönyvi adatsorainak digitális rögzítésérc került sor. A tárgyakról készült digitális képeket felhasználva ún. mutató-képet készíttetünk, s azt a tárgy digitalizált adatsorához kapcsoltuk. A „KATA" működését 14 törzslista (leíró törzsszavak, gyűjteményi jelek, elhelyezések stb.) segíti, melynek alapadatokkal való feltöltését a múzeum szakemberei már elvégezték. A folyama-