Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 4. (Budapest, 2004)

II. Módszertan - Műhely - Közlemények - Bartha Éva: Országos Történész Muzeológus Konferencia (Esztergom, 2003. június 18-20.)

ötezer elbocsátott egyetemi oktató, a folyamatos történelemhamisítás, a tudománytörténet kérdéseinek tisztázatlansága. Frisiiyák Zsuzsa (MTA Történettudományi Intézet) szubjektív tapasztalatai alapján összegezte a múzeumok tudományos produkcióinak megfigyelését. A publikációk, kiállítások stb. integrálása a tudományba nagyon nehéz, ugyanis alapvető kutatási segédletek, tudományos publikációk hiányoznak a Kádár-kori szűk lehetőségek miatt. Most viszont a bőség zavarával szembesül a szabna. Fölvetette a történészek bibliográfiájának hiányát, amely 1995-ig komoly segédlet volt a kutatásban. Felhívta a figyelmet néhány, a történettudomány témakörében elhangzó előadás, dolgozat, kiállítás hibáira, hiányosságaira, szakmai követelményeire. A műszaki muzeológia jelenlegi állapotáról, gondjairól Tóth János (Magyar Olajipari Múzeum - Zalaegerszeg) fejtette ki gondolatait 30 év tapasztalatai alapján. Utalt az autópálya-építéseknél feltárt leletek feldolgozása kapcsán felvetődő műszaki-technikai kérdésekre is. Fontosnak tartotta a hazai közgondolkodásban és múzeumi körökben történő szemléletváltást, remélve, hogy így néhány év múlva megnyílhatna a kiállítási terekkel is rendelkező Országos Műszaki Múzeum, amely jelenlegi állapotában főként gyűjtő, kutató munkát végez. Az elhangzott gondolatok újabb kérdések sokaságát indították el. Többen fölvetették a tankönyvírók, a lexikonok, monográfiák szerkesztőinek felelősségét, a fordítások pontosságát, az adatok, levéltári anyagok kritikus szemléletét, felhasználását. Ellentmondásos a múzeumokban dolgozók publikációinak a nyilvánossághoz, a történettudományhoz való eljutása. Hiányoznak a kiállításokat elemző, értő kritikák, a szaklapokban megjelenő vita. Időszerű lenne a politikai nyomásra készített írások, statisztikai adatok korrigálása, amelybenjelentős szerepe, felelőssége van a történészeknek, muzeológusoknak. Az előadások másik nagy témaköre a „legeslegújabb-kori" tárgyak gyűjtésével foglalkozott. Nagy László Gábor (NKÖM Közgyűjteményi Főosztálya) elsőként a szervezett együttműködés rendszerszerű hiányáról, az 1960-70-es évek szelektív gyűjtéséről szólt. Fölelevenítette a 2000-ben Szegeden már fölvázolt reprezentatív gyűjtési programot, amelylyel a múzeumok bázisanyagot tudnának gyűjteni. Az XX4-es program elnevezésű projekt gyűjtési témáinak és lépéseinek 2006-ig történő megvalósítása tervezettebbé teheti a múzeumok között összehangolt gyűjtést. A minisztérium c terv alapján a nagy, szervezett projektekhez nyújt támogatást. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum speciális gyűjtőköre kapcsán Sári Zsolt (Szabadtéri Néprajzi Múzeum - Szentendre) azt vetette föl, hol a határ a gyűjtésben, bemutatásban. A néprajzi muzeológia legnehezebb kérdésköre ez, hiszen pillanatok alatt cserélődnek a tárgyak. Másrészt az eredeti helyükről kiemelt tárgyak elképzelt környezetbe helyezése is eldöntendővé teszi a „mit gyűjtsünk" kérdését. Fölvázolta mind a múzeum célját, mind a saját feladatát a 20. század bemutatása kapcsán. A jelenkutatás néhány fontos kérdését foglalta össze Fűrészné Molnár Anikó (Tatabányai Múzeum) jelezve azt az ellentmondást, hogy tért nyert ugyan vidéken is a legújabb kori muzeológia, de nem vezetett még módszeres tárgyi gyűjtéshez. Kiemelte a hagyatékok, az életmódot reprezentáló tárgyak gyűjtésének fontosságát, a szabadidő eltöltésének, az ifjúság témakörének kutatását, a gyűjtés határaínak napjainkig történő kitolódását, amelybe már a rendszerváltás időszaka is beletartozik. Kevésnek tartotta az új, korszerű állandó kiállítást, pedig a gyűjtött anyagokkal történő felújítás alkalom lenne a továbbgondolásra is. Az általuk létrehozott tatabányai ipari skanzen már egy technika- és életmódtörténetet ötvöző kiállítás, amely egy bányatelep teljes életét mutatja be 1942-1987 között. Megtekintésére szívesen látják a következő évi konferencia résztvevőit. Az új- és legújabb kor történeti, muzeológiai fogalmainak tisztázását hangsúlyozta Bencze Géza (Országos Műszaki Múzeum), amikor a legutóbbi évek néhány történelmi tár-