Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 4. (Budapest, 2004)

II. Módszertan - Műhely - Közlemények - Bartha Éva: Országos Történész Muzeológus Konferencia (Esztergom, 2003. június 18-20.)

gyának megközelítéséről szólt. Nélkülözhetetlennek tartotta a tárgyak adattározását, c nélkül néhány éven belül senki nem fogja tudni, mire használták azokat, mint például a „vasfüggöny" több múzeumba begyűjtött egy-egy darabkáját. A vitában nagy hangsúlyt kaptak a jelenkor kutatásának még nem kellően feltárt területei. Ehhez vázolta föl Fejős Zoltán (Néprajzi Múzeum) a MaDOK programot, amely szinkron társadalmi mozgások letérképezése, ezen belül csatlakozási pont a történelmi muzeológiával. Olyan központi adatbázis jönne létre, amely bármikor elindítható, alulról építkező rendszerként kialakítja a vizsgálandó tudományterületeket. A kidolgozott struktúra elindítaná a gyűjtést, a közös kutatást. Ennek hozadéka egy virtuális központi múzeum lenne, ahova minden szakág bekapcsolódását várják. Szikossy Ferenc (Magyar Nemzeti Múzeum) arra hívta föl a figyelmet, hogy az ipari iskolákból s így a szakmából eltűntek bizonyos szakmák (bányászok lakatosok stb.) - van-e róluk a múzeumokban gyűjtött anyag. Százharmincnyolc, zömében vidéken bejegyzett párt van ma az országban, anyagaikat be kell gyűjteni. Hangsúlyozta: a negatív anyag is begyűjtendő anyag! Baják László (Magyar Nemzeti Múzeum) fontosnak tartotta a múzeumok közötti együttműködést, de bizonyos elhatárolás is szükséges lenne az átfedések kiküszöbölésére. Abban valamennyien egyetértettek, hogy a tárgyakat most kell begyűjteni, mert rohanó világunkban elvesznek. A magvas gondolatok megvitatása után felemelő érzés volt az esti órákban egy kis „szomszédolásra átsétálni az újjáépített Mária-Valéria hídon Párkányba, ahol a konferencia résztvevői a „túlfélről" gyönyörködhettek a fényárban úszó Bazilikában és államalapító Szent István szobrának szépségében. A pénteki tanulmányút ismét a határon túlra vitt bennünket. Orsújfaluban a hagyományos építészet fölclevenítéséből meríthettünk szellemi és erkölcsi táplálékot egy lelkes kis csapat munkája nyomán. Rév-Komáromban a Duna-menti Múzeum történeti kiállítását, majd a Jókai Múzeum gazdag anyagát tekintettük meg értő kalauzolással. A rendszerváltásnak köszönhetően ma már megtekinthető a komáromi Monostori-erőd, amely lepusztult állapotában is reprezentálja a bravúros mérnöki és építészeti teljesítményt, amelynek rejtelmeibe a tanulmányút utolsó állomásaként tekinthettek be a történész-muzeológus kollégák.