Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 3. (Budapest, 2003)
Módszertan - műhely - közlemények - Ferencziné Sedlmayr Krisztina: Beszéljünk a zászlókról!
a zászlókészítés és -használat minden bizonnyal utolsó - nagyon intenzív korszakáról vallanak. Magukon viselik koruk alapvető jellegzetességeit, a hagyomány megmerevedését a zászlók többségén és az újítás szándékát is egynémelyen (1. kép). A historizáló alaphangot többnyire szervetlenül kísérik a „magyaros" motívumok. Feltűnik azonban a modern ábrázolás, sőt a Katolikus Legényegyletek Országos Tanácsának szürke posztóból készült zászlósorozatán a „paraszti" ízlés megjelenítésének szándéka is. A zászlók harmadik, számban legnépesebb csoportja az 1948-tól kezdődő közel harminc év termése. (A szocializmus utolsó időszakában funkcióját vesztve már nagyon kevés darab készült.) Többségük „versenyzászló" - vörös műselyem alapon ikonográfiái lag tökéletesen értékelhetetlen, többnyire mindenfajta igényt nélkülöző gépi hímzés. Természetesen a társadalomtörténeti kutatás számára ez a nagyszámú kollekció korántsem értéktelen. Végül feltétlenül meg kell említenünk az egy alkalomra vagy korlátozott időre készült zászlókat. Az elmúlt századforduló korteszászlói, a 'fanácsköztársaság vörös gyapjúból készült hadizászlói és az 1956-os forradalom napjaiban használt lyukas zászlók hevenyészett küllemük ellenére is a gyűjtemény értékes részét képezik. Az elmúlt évtizedekben számos darab társadalomtörténeti vizsgálatát végezte el a gyűjtemény akkori kezelője, Ring Gizella. Elsősorban a készítés és a használat körülményei izgatták; szívós nyomozásának eredményeként ma jónéhány tárgyról egészen részletes információink vannak. A gyűjtemény ikonográfiái feltárása - a magyarországi zászlókutatás általános állapotának megfelelően - korán sincs ezen a szinten. /. kép: A Katolikus Dolgozó Lányok egyesületének lobogója 1943. Fotó: Farkas Árpád A zászló mint iparművészeti tárgy Az elmúlt években a zászlók társadalomtörténeti forrásként való értelmezése került előtérbe - iparművészeti tárgyként kevés szó esik róluk. Többségük valóban nem képvisel különösebb művészi értéket, koruk stílusát a mindennapi tárgyak színvonalán jelenítik meg. A századforduló-századelő magas színtű iparművészete azonban természetesen a zászlókban is meglátta a díszítésre alkalmas nagyméretű felületet. A gyűjtemény néhány kivételesen szép, tervezője által jegyzett zászlót is őriz. A Santho Mihály műépítész által tervezett betegsegélyező iparos egyleti zászló a historizáló iparművészet remeke. A dús aranyozástól szokatlan súlyú műtárgy mindkét lapját, sőt
