Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 3. (Budapest, 2003)

Módszertan - műhely - közlemények - Ferencziné Sedlmayr Krisztina: Beszéljünk a zászlókról!

„fecskefarkát" is festett olajkép díszíti. Az előlap finom Madonna-ábrázolása körül szerényen megbúvó felirat a készítés dátumát, 1895 novemberét rögzíti. A hátlapon a három, keretbe foglalt olajképen a kőfaragó mesterség hagyományos szerszámai jelennek meg; a vésők, a kalapácsok, a csákányok naturalisztikus képe izgalmas kontrasztot alkot a világoskék selyemalak mindent elborító aranyhímzésével. Nagy Sándor, a magyar szecesszió kimagasló alakja tervezte a múzeum állandó történeti kiállításán bemutatott országos cserkészzászlót. Előlapján a csodaszarvas monda jelenik meg: Hunor és Magyar kifeszített íjakkal üldözik a szarvast. Nagy Sándor grafikája a téma feldolgozásának egyik legszebb példája, melynek szarvasfigurája méltán válhatott az 1933as gödöllői cserkész-világtalálkozó emblémájává. A fehér ripszselyemből készült fecskefarkas, nagyméretű zászló nem követi a korabeli zászlókészítési gyakorlatot: nincs rajta semmiféle felirat, hiányzik a készítés évszáma és a használó - ez esetben a cserkészek liliomos emblémája. Felfogása annál mélyebben gyökerezik a korszak gondolatvilágában és művészi ízlésében. A munkáskórusok történetének kimagasló tárgyi emléke a Magyarországi Munkásdalegyletek Szövetségének 1927-ben készült vörös ripszselyem zászlaja, melynek felületkitöltése és egyes részletei is a magyar art deco iparművészet magas színvonaláról vallanak. Az applikált és tüfestésscl hímzett munkás és dalos szimbólumokat növényi és geometrikus ornamensek keretezik és a többsornyi sprengelt felirat ugyancsak a mesteri kompozíció része (2. kép). 2. kép: A Magyarországi Munkásegyletek Szövetségének zászlaja 1927. Fotó: Kardos Judit