Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 3. (Budapest, 2003)

Tanulmányok - Veres László: A közhasználati üvegek tipológiája

lapított gömb testű, rövid nyakkal ellátott edényeket csak a Dunántúlról ismerjük, s e tájegységen belül is nagyobb számban Zalából. A rátkai és vétyemi huták specialistái voltak, valamennyi ismert darabjuk a 19. század első feléből származik. A minden esetben sima falú, díszítés nélküli, egyszerű edények formájukban más huták nagyobb méretű korsóira hasonlítanak. Azonban ez fül nélküli edény, és a tárolórésze sem annyira lapított, mint az ismert korsótípusoké. Párádon készültek még a zalai pocakos üvegekhez hasonló tárolóedények, de ezek is lapítottak voltak. Néhány adat utal arra, hogy a pocakos üvegeket befonva, füllel ellátva korsóként is használták, s ekkor deniizson volt a nevük. A vesszővel, hánccsal, szalmával vagy újabban műanyagokkal befont és füllel ellátott üvegeket az ország sok helyén ismerik demizson néven. A szó eredetileg egy szőrös, nagyméretű, keleti tökfajtának volt a neve, amelyet folyadék tárolására és ivóeszközül egyaránt használtak éppúgy, mint Magyarországon a kobaktököt. Dani-haa-Dsunn volt az arab neve, Damajanos néven ment át a spanyol nyelvbe. A franciáknál a Dame Jeanne (Janka asszony), az angoloknál pedig Demi John névalakja ismert. Az utóbbi elnevezés magyar fordítása: Félpocakos János. A demizson magyar nyelvbe való kerülése egyelőre még tisztázatlan, de az kizárt, hogy a franciából vettük volna át, mert a deinijon (vagyis demizson) szó a francia nyelvben ismeretlen.

10 Talán elképzelhető, hog}' az angol Demi John és a magyar demizson elnevezés között valamilyen összefüggés lehetséges, különösen akkor, ha nálunk a vesszőbe vagy szalmába font üveg pocakos üveg elnevezése is ismert. A fonott üvegek széles körben elterjedlek voltak. A Tisza mentén, Tiszanána, Kisköre vidékén ismert a fontüveg vagy fonott korsó elnevezés. Készítőik az üvegfonó munkához a Tisza füzeseinek vékony vesszeit használták. Az üvegeket feltehetően Párádról szerezték be. Dél-Baranyában és Debrecen környékén is ismert volt a fonott üveg és szalmás korsó elnevezés. Valószínű, hogy az itt élők a közeli hutákból szerezhették be a korsók készítéséhez szükséges üveg tárolóedényeket. Baranyában és Erdély területén is készítetlek rövid nyakú, gömb testű tárolóüvegeket.'

1 10 L. PROIIÁSZKAJ. 1956. 476-478. pp. 11 Csokonai Dorottyájában is szerepel a szalmásüveg elnevezés, ami arra utal, hogy széles körben elterjedt volt ez az üvegfajta. A baranyai és Debrecen környéki meglétére 1. még: PROHÁSZK.A .1. 1956. 476. p. 3. kép: Pocakos üvegek, zöldes színű, 19. század első fele. Vétyemi hutatermék