Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 3. (Budapest, 2003)

Tanulmányok - Veres László: A közhasználati üvegek tipológiája

készülhettek és készültek is olyan tárgyak, amelyek háztartási célokat szolgáltak. Azonban ezek gyártása jelentéktelen volt az összes termékféleséget tekintse. A 19. század derekától a kis erdei huták léte bizonytalanná vált. Sorra alakultak a nagy üveggyárak. A huták helyzetét a nyersanyag-beszerzési gondokon túl nehezítették a szállítási problémák is. Távol helyezkedtek el a vasutaktól, és produktumaikat szekereken, tutajokon, hajókon szállíthatták a vásárokba, vagy a legközelebbi vasútállomásra. Amikor a létért folytatott küzdelem elkezdődött, a kis üzemecskék minden olyan termék készítésével megpróbálkoztak, ami eladható volt, vagy amit még a nagyobb gyárakban szériákban nem készítettek. A 19. század derekán a gyárak már petróleumlámpákat készítettek színes üvegből. A huták ekkor kezdték meg nagyobb mennyiségben piacra szállítani a mécseseket. Ezt megelőzően is megtaláljuk az üvegből készült mécseseket a paraszti háztartásokban, a kintornás (vagyis hártyás) lámpák és más egyszerű világítóeszközök, mint a fokiak társaságában.

45 De nagyobb számban a 19. század derekától mutatható ki megjelenésük. A Zempléni-hegységben - tehát a hutákhoz közeli területeken - egy vizsgálat szerint a századfordulón a világítóeszközök 15%-át képviselték a mécsesek.

46 A mécsesek a poharakhoz hasonlóan talppal vagy talp nélkül készültek. A talpas mécsesek alsó része lényegében a poharak talpának és nódusának formájával volt azonos, erre illeszkedett a talp átmérőjének megfelelő keresztmetszetű gömb, amelyben az olajütőkből beszerzett napraforgó-, tökmagolajat égették. A formák az ország egész területén azonosak, legfeljebb a nódus méretében fedezhetők fel különbségek (18. kép). A dunántúli és a parádi hutákban a hosszabb szárú mécseseket az olajtároló rész alatt, gallérszerű kiképzésekkel látták el. A mécsesek tetején levő szűk Kuk az olaj beöntésére és a kanóclarló elhelyezésére szolgált. A kanóctartót vékony bádoglemezből házilag készítették és kanócnak megfelelt bármilyen hosszúkásra szakított puha rongydarab. A talp nélküli mécses gyakorlatilag egy üveggömb vagy korong volt, a talpas mécsesek tárolórészének önállósulásával jött létre. Ez a - világításra használatos - tárolóüveg állványra helyezve már lámpát jelentelt. Olyan lámpát, amelyet a gyárak a 19. század második felétől nagy számban készítettek, és petróleumlámpa néven került forgalomba. A függő és asztali lámpák legfon18. kép: Mécsesek zöld színű üvegből. Bükki hutatennék. 19. század második fele 45 L. Magyarság Néprajza I. 255-259. pp. 46 IVANCSICSN. 1958. 420-431. pp.