Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 3. (Budapest, 2003)
Tanulmányok - Veres László: A közhasználati üvegek tipológiája
losabb része egy hengeres testű tartály volt, amely függőlámpa esetén drótból hajlított tartóba került, míg az asztali lámpáknál egyszerű esztergált tartóra. Ezeket a lámpatesteket üveghutákban fújták és sokszor színes üvegből készítették. Az igényesebb vásárlók részére az egész lámpatestet is elkészítették üvegből. A lámpatest egy nagyméretű pohár talpát utánzó forma volt, melyhez egy korong alakú tárolórész csatlakozott. Ebbe illeszkedett a kanóctartó, és ebbe a tartályba lehetett a petróleumot is beletölteni. A függő lámpák tartályának megfelelő burákat is készítettek a hutákban, amelyek már a századvégi historizáló, szecessziós hatásokat tükrözik megformálásukban és díszítményeikben. A Zempléni-hegység világítóeszközeiről szóló feldolgozásból megtudhatjuk azt is, hogy a gyertyával történő világítás a világítóeszközön belül kb. 5%-ot képviselt. Az adatközlők elmondása szerint a múlt század végétől kezdték kiszorítani a hutákban készített üveg gyertyatartók a korábbi, fából készült, szöges végűeket. 47 A Zempléni-hegység falvainak lakossága túlnyomó többségében római katolikus vallású volt. Ez is magyarázza azt, hogy miért termelt a regéci huta nagy mennyiségben gyertyatartókat. Ezek formája - csakúgy, mint az ország más hutáiban készülteké - mindenben követi a fém gyertyatartók alakját: a széles, kúposán képzett vagy lapos talphoz hosszú, szépen tagolt üreges szár csatlakozik, amely a felső részén kehelyszerűen kiszélesedik. Piros, zöld, kék és fehér színekben készítették, és általában párosával vásárolták a környékbeliek. 48 Nagy mennyiségben készültek Kelet-Magyarországon és a Dunántúlon is. Az Erdélyhez közeli szoldobágyi és a béli huták termékei között találjuk a legtöbb effajta világítóeszközt. Ezek sokszor magas színvonalú, művészi termékek. Az egyébként fém gyertyatarlók formáját utánzó üvegek szárába gyakran színes üvegspirálokat helyeztek. A forma metszéssel történő alakítása és tökéletesítése is jellemző ezekre a darabokra, csakúgy, mint az. úrkúti huta termékeire. A múlt század végétől a vásárokon, a búcsúkon az üvegárusok nagy mennyiségű duplafalú, üreges, foncsorozott gyertyatartót és ezzel a technikával készített másféle üvegterméket kínáltak. Ezek a foncsorozott üvegek azonban nem Magyarországon készültek, csehországi termékek voltak. Világítóeszközökről szólva itt kell beszélnünk a gyertyaöntő formákról. A hagyatéki leltárakban is sokszor előfordultak ezek az. üvegből készült eszközök. Úgy tűnik, hogy Magyarországon valamennyi üveghuta foglalkozott gyertyaöntők készítésével. Ez az egyszerű hengeres üvegforma komoly segítséget jelentett a házi gyertyakészítésben. A forma szűkebbik, nyitott végéhez egy keresztbe helyezett pálcikára kötötték a kanócot, hogy feszes legyen. Majd ezt végigvezették a hengeres testen, hogy a forma hosszanti tengelyében álljon. A formát alul agyaggal betapasztották, vagy hűvös helyre tették, hogy a faggyú kihűljön, és ezt követően a megmerevedett faggyút a kanócnál fogva kihúzták az üvegből. A 19. század második felében a huták környéki településeken gyakori üvegtárgy volt a tányér. Formájuk korong alakú volt, bemélyítetl fenékrésszel, lapos és mély kivitelben egyaránt készültek. Anyaguk színtelen áttetsző üveg, vagy színes üveg volt s egyszerű eljárásokkal díszítették. Peremükön légbuborékok futnak körbe, rátétes fonáldíszítés vagy ritkán színes zománcfestéssel apró virágmotívumok. Ezek nem voltak evőeszközök, inkább dísztárgyaknak számítottak, mint a kőedénygyárakban készített tányérok. Majdnem mindegyik alján apró fülccskét fedezhetünk fel, amely a falra akasztást segítette elő. Általánosan elterjedt az üvegből készített légyfogó is. Formájuk szinte mindenütt azonos volt. Színtelen, áttetsző üvegből készítették őket, hogy a légy könnyebben betévedjen. Hengeres vagy kúpos teste 3 lábon állott, felül rövid, dugóval zárható nyakrészben végződölt. A korongszerü test alul visszahajló peremmel készült. Ebbe helyezték a légy becsalogatásához szükséges illatos folyadékokat, többnyire cukros levet. A légy a lábak és a 47 Vö. TAKÁCS B. 1966. 52. p. 48 L. NÉCSKY 1. 1900. 97-98. pp.
