Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 3. (Budapest, 2003)

Tanulmányok - Veres László: A közhasználati üvegek tipológiája

15, kép: Porciós üvegek színtelen, áttetsző üvegből. Bükki hutatermék, 19. század eleje egy porciót.

35 Szokásba jött az aratópálinka fogyasztása. Aratáskor a „rendes gazda" hajnalban egy-egy porciót adott a segítőknek, napszámosoknak. így érthető, hogy a háztartásokban több ilyen palackocskára is szükség volt. A porciós- és fütyülősüvegekből pálinkát és bort egyaránt fogyasztottak. A nagyobb méretűek voltak a boros ivóedények. Az így kétféle funkciót is betöltő üvegek között a méreten túl csak a díszítményben fedezhetők fel különbségek. Az edények alapformája a kis és nagy üvegeknél azonos volt. A hengeres gömb- vagy kúpszerű tárolórész hirtelen összeszűkülve, hosszú, keskeny nyakrészben folytatódott. A kisebb üvegeknél a nyak szájrésze tölcsérszerüen végződött. Talpas és talp nélküli formában egyaránt készítették ezt a gyakori ivóedény-féleséget. A porciósok díszei a formába fúvás során keletkeztek, csavart, harántvonalas és vízszintes bordázatok, benyomódások figyelhetők meg testükön. Ismerünk színes üvegből készült darabokat is. A nagyobb palackok többnyire zöld, vagy színtelen áttetsző üvegből készültek. A kis porciósok vastag talprészénél, az edény oldalán egyes esetekben üvegpecsétek kaptak helyet, melyeken az űrtartalmat tüntették fel. Később a kis és nagy porciósoknál egyaránt az edény nyakrészén maratott hitelesítési jel tűnt fel. Hz a méterrendszer bevezetése után került az üvegekre. A porciós- és fütyülősüvegek az Alföldön és Felső-Magyarországon terjedtek el. A Dunántúl területén ritkábban bukkantak fel az ilyen ivókészségek. Az országnak ezen a részén - mint már említettük - a talpas pálinkáspohanik, a kapicák és a pálinkáskorsók voltak divatban. A Mohács környékén ma már feltett családi ereklyének számító pálinkáskorsók változó űrtartalommal készültek, de ezek 1-1,5 decilitereseknél csak ritkán nagyobbak. A gömbszerü tárolórész összeszűküléséből emelkedik ki a hosszú nyak, mely végén kifelé hajló peremmel ellátott. A nyak alsó részén kitüremkedő dudort képeztek ki, és innen indul a korsó egyszerű, sima füle, másik vége pedig a tárolórész vállán nyugszik. A kitüremkedő dudor és a szűk nyak kettős célt szolgált. A középkori kicsiny illatszeres üvegekhez 35 Vö. VA.IKA1 A. 1959. 164. p. Itt olvashatunk arról, hogy früstökre inkább pálinkát ittak, utána kenyerezlek, sült káposztát, kolbászt, krumplit ettek a gazdák.