Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 3. (Budapest, 2003)
Tanulmányok - Veres László: A közhasználati üvegek tipológiája
hasonlóan az itt keletkezett légbuborék késleltette a folyadék kiömlését, ha a korsó felborult. Másrészt nehezítette a beletöltött ital azonnali elfogyasztását, mivel csak lassan, bugyogva engedte át a korsócska szük nyakán. Az ivóedényeket a dél-magyarországi hutákban és Erdélyben egyaránt készítették. A 18. századi és 19. század eleji darabok többsége még optikai díszítésű, és nagyon gyakran színes (barna, kék) üvegből készült. A 19. század végén már préseléses eljárással állították elő a füles porciósnak, pálinkás kisüjegnek is nevezett ivóedényekel, és cllöl az időszaktól préselt geometrikus vagy növényi díszítmények tűnnek fel testükön. Csak a Dunántúl területéről ismerjük a pálinkás bugyagokat. Leggyakrabban Baranyában fordulnak elő ezek a mindig kék üvegből készült, kobaktök formájú kis ivóedények. Űrmértékük kicsi, 1 dl körül váltakozik. Ezeket az ivókészségeket is dél-magyarországi hutákban készítették, de az alapforma nyilvánvalóan már Erdélyben is ismert volt, ahol a pálinkásüvegek szinte valamennyi formája előfordul. Butykosok A bütykös szavunk 1669-ben jelent meg először írott forrásokban. Ekkor még mázas korsót, tehát cserépedényt jelölt. Az elnevezés alapját az képezi, hogy a folyadék bugyogva távozott el az edényből. A szó a bütykös szerkezet jelzőjének önállósulásával keletkezett. 36 Az üvegedények között a bütykös nem korsó formájú ivó- vagy tárolóeszközökéi jelöl, hanem palackfajtákat, hasáb testű, kis űrtartalmú üvegeket és kulacsokhoz hasonló ivóedényeket. A két tárgytípus elterjedési területét tekintve is eltérő. A hasáb testű butykosok Erdélyben, a Dunántúl déli részén és Felső-Magyarország nyugati területein fordulnak inkább elő, amíg a kulacs formájú edények Felső-Magyarország déli területein és az Alföldön. A hasáb testű butykosok a 17. század végén Erdélyben jelentek meg. Az első formák halszögletüek voltak, tetejükön csavarmenetes óngyürü és kupak kapott helyet. Az első példányok díszítése a 17. századi habán palackok, gyömbértartók ornamentikájára emlékeztet. Az ilyen gazdagon díszített, drága és különleges megoldású palackok, butykosok nem kerültek közhasználatba. Inkább az egyszerűbb négyzetes hasáb alakú pálinkás butykosok gazdagíthatták a kisnemesek háztartásait. Ezek színtelen, áttetsző üvegből készültek, és minden esetben színes zománcfestéssel díszítettek. A színes zománcfestés, mint általában a középkori eredetű díszítőmódok többsége, itáliai, velencei eredetű. A 16. század dereka táján jelentek meg a német üveghuták színes zománcfestéssel díszített termékei, melyek egyre inkább háttérbe szorították a velencei festett üveget. Olyannyira, hogy a 17. század közepén ez a technika már mint a német üvegművességre jellemző díszítőeljárás ismeretes. Az első festett butykosok Porumbákon dolgozó német üvegeseknek tulajdoníthatók, s a technika továbbélésében, 18. századi virágzásában is a német mesterek szerepe volt a meghatározó. A színes zománcfestésű butykosok túlnyomó többsége datált és feliratos. A feliratok német nyelvűek, s ezek alapján készítési helyüket és használatukat illetően is megoszlanak a vélemények. Vannak, akik a palackokat Ausztriából eredeztetik, vannak olyanok, akik szerint ezek a termékek az erdélyi és a dél-dunántúli hutákba betelepült németek számára készültek. Valószínűleg az utóbbi vélemény a helytálló, ez az edénytípus a német ajkúak körében volt inkább kedvelt. De előfordulnak a butykosok között magyar 36 A bütykös szó etimológiáját 1. BENKÖ L. 1967. 397. p.; BÁRCZY G. 1941. 29. p. Bárczy már egy korábbi adatot ismer. Ez 1638-ból származik, és valószínűleg mázas edényt jelent, tehát kerámiát. SZABÓ T. A. 1975. 1 102. p. véleménye szerint 1730-ban bukkan fel először Erdélyben a szó a következő mondatban: ..egy Bütykös belöll egészszen kívül tsábosan aranyos".
