Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 3. (Budapest, 2003)

Tanulmányok - Veres László: A közhasználati üvegek tipológiája

ba, majd ezt forrásig főzték. A kihűlt szirupot vízzel hígították, és jéggel hűtőitek. Az italt búcsúkon és vásárokon kínálták. Az ital felszolgálására aranybarna üveganyagból készül, ún. tnárcos poharakal használtak. Ezek talpas vagy talp nélküli kivitelben egyaránt készültek. A talp nélküli márcos poharak hengeres testüek voltak, vagy középső részükön orsószerűen befüződők. Kancsópoharak A kancsópoharak a poharak csoportjába tartoznak. Ezek is ivóedények voltak, bort fogyasztottak belőlük. Ezt az edénytípust elsősorban Erdélyben készítették. Ritkán egy-egy lyuggatott díszű, vagy egyszerű, tiszta falú kancsópohár a Dunántúlon is felbukkan, s ezeket déldunántúli és bakonyi termékeknek tartjuk. Az erdélyi üvegipar történelének ismerői elvetik azt a nézetet, hogy a kancsópohár formát a bokálytípusok közé kell sorolni.-'

1 A kancsópoharak egyáltalán nem mutatnak hasonlóságot a népi kerámia bokály-kancsóival. Jóval kisebbek annál, s az üveg alsó részének gömbszerüsége sem annyira hangsúlyozott. Ezt az edénytípust eredeti kiindulási helyét ismerve, porumbáki típusú kancsónak is nevezik. A típus a 17. században a porumbáki hutából indult el, és a következő században már a fogarasfÖldi huták (Porumbák, Felsőárpás és Kercesora) jellegzetes terméke volt. A 19. század első felében a székelyföldi huták is hozzájárultak elterjedésükhöz. A bükkszádi és a zalánpalaki hutában egyaránt készítették. A Porumbákon gyártolt kancsópoharak magassága 15-21 cm között váltakozott. Egyes példányoknál a gömb test lapított, másokon megnyújtott, a szár alacsonyabb vagy magasabb. A nagyságbeli eltéréseket a felsőárpási és kercesorai kancsópoharakon figyelhetjük meg. A székelyföldi kancsópoharak általában azonos méretűek.

3A közhasználati kancsópoharak többnyire színtelen, áttetsző üvegből készültek. A 19. században jelentek meg a színezett üvegből gyártott üvegek, amelyek a forma hatására általában plasztikus díszítésüek, de ezek már tipikus díszüvegek voltak és inkább az úri szalonokban kaptak helyet. Porciós- és fütyiilősüvegek A 18. századi Magyarország korcsmáiban és vendégfogadóiban terjedt el először cz az ivóedénytípus (15. kép). Elnevezését a nép adta nekik. Egy porció pálinkát vagy bort lehetett elfogyasztani belőlük. Hosszú nyakuk miatt pedig fütyülősüveg megjelöléssel illették őket. A huták 18. századi in\ entáriumaiban rendszeresen előfordulnak a „korcsmák szükségire" gyártolt palackok.

33 Az edénytípus előzményeit az erdélyi orsó formájú üvegekben véljük felfedezni. A fél iccénél kisebb űrtartalmú palackok a 19. század elejétől váltak gyakorivá a háztartásokban. Elterjedésüket, meghonosodásukat elősegítette a pálinkaíbgyasztás térhódítása és a pálinka ivásával kapcsolatosan kialakult szokások is. Az 1836. évi VI. tc. megengedte a parasztok számára is a magánfogyasztásra vagy eladásra szánt pálinka főzését.

34 A pálinka az étrendben is szerepet kapott, általában früstökre fogyasztottak a gazdák egy31 Vö. BUNTA M.-KATONA I. 1983. 49. p. A szerzők Borsos Bélával szállnak vitába, mert szerintük nem szabad ezt a formát bokálytípusnak nevezni. A 17. században gyakran felbukkan a forrásokban a ..füles üvegbokáij" elnevezés, ami a népi kerámia bokálykancsójával egyező formát jelöl. 32 BUNTA M.-KATONA I. 1983. 99-100. pp. Itt olvashatjuk az erdélyi kancsópoharak részletes bemutatását az F.rdélyben lévő múzeumi tárgyak felhasználásával. 33 Vö. VERES L. 1979. 49-50. pp. 34 Magyar Néprajzi Lexikon 4. 159. p.