Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 3. (Budapest, 2003)

Tanulmányok - Veres László: A közhasználati üvegek tipológiája

noilusába velencei mintára színes üvegspirálokat helyeztek el, ezüküt, ahogyan a szoldobágyi hutában nevezték ezt a díszítményt. A nemesség körében megszokott formájú talpas poharak terjedtek el a parasztság körében is. Különbségei csak az edények falának vastagságában és a díszítmények egyszerűsödésében találunk. A 19. század elejétől az ivóedények ciippuján megjelentek a gravírozott díszek. Ezek hasonlóak voltak, mint a hengeres testű poharakon. Párádon a talpas poharakon is alkalmazták a színes zománcfestéssel történő díszítést. Azonban a legszebb talpas poharak a színezett cuppájú edények voltak, amelyeket az ország legkülönbözőbb hutáiban gyártoltak. Zemplénben és Erdélyben a poharak vastag íálú talprésze (Ölött a reneszánsz kelyheket utánzó, gallérszerű dísz figyelhető meg. A színtelen talppal szemben a cuppa kék, piros és bordó színekben készült. A Bakonyban a színtelen, áttetsző üvegből készüli cuppát csepegtetett kék színű üvegszálak tették rendkívül széppé. A kisebb méretű talpas poharakat pálinkái vasra használták. Többségük formája egyezik a nagyobb méretű edények alakjával, de ezeken csak ritkán alkalmaztak díszítést, legfeljebb apró virágokat festettek a tárolórészre. Ezeket a kis poharakat Zalában pálinkáskupának, Baranya egyes részein kupicának vagy szintén palinkáskupámk nevezték. A dunántúli hutákban ritkán készültek nagyobb méretű talpas poharak. A fél- és egydecis talpas poharakat pedig csak pálinka fogyasztására használták. Érdél) területéről ismertek az úri. poltűrás poharak. Ez a pohártípus nagyon korán divatossá válhatott Erdélyben, hiszen már a 17. század végétől ismertek az egypénzes és kétpénzes üveg elnevezések. A poltúrás üveg elnevezés azt jelöli, hogy a pohár alsó részébe a készítéskor pénzérmét forrasztottak be. mely a kettős üvegfal között, a zárt térben mozgott, és az italt fogyasztó szeme előtt akkor vált láthatóvá, ha a pohár tartalmát kiürítette. A poltúrás poharak hengeres testű, legfeljebb 2 deciliteres ivóedények voltak. A vásárokon kedvelt üdítőital-féleség volt a márc?

0 Többnyire mézeskalácsosok készítették. Egy sajtár méz és két sajtár víz összevegyítése után csillagánizst kevertek a folyadék14. kép: Talpas pohár, gravírozott dísszel 30 A márc készítésére vonatkozó szakirodalom jelentős. Azonban ahány leírás, annyiféle recept található. A Néprajzi Lexikonban a márc címszó alatt Tátrai Zsuzsanna így ír: „Mézeskalácsosok készítették. Egy sajtár mézhez, két sajtár vízhez összevegyítés után csillagánizst kevertek és forrásig főzték... Búcsúk és vásárok látogatóinak keresett itala volt". Magyar Néprajzi Lexikon 3. 518. p. A Magyarság Néprajzában megfogalmazottak szerint a szirupszerü édességet eredetileg hideg úton, törkölyre öntött vizes mézléből erjesztették. Vö. Magyarság Néprajza I. 108. p.; A Bartal Antal-féle Oklevélszótár szerint a mulsa vagy méhser sonkolyon felforralt víz. Vö. BARTAL A. 1901. Az italt patikákban gyógyszerként is árusították. Vö. BEN KŐ F. 1976. 91. p.; Újabban a szakirodalmat és az ital készítésére vonatkozó ismereteket összefoglalja BALÁZS G. 1987. 158. p.