Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 3. (Budapest, 2003)
Új szerzemények - Pallos Lajos: A Magyar Nemzeti Múzeum új szerzeményei, 1997-2002
A Magyar Nemzeti Múzeum új szerzeményei, 1997-2002 Pallos Lajos Bevezetés A tanulmány vázlatos áttekintést igyekszik adni a múzeum gyarapodásáról a címben megjelölt időhatáron belül. Az időhatárt az a tényező jelölte ki, hogy az intézmény 1997-től új szerzeményeinek javát évenként kiállításon tárja a nagyközönség elé. Az elhatározás abból eredt, hogy 1997-től az állampolgárok adójuknak egy százalékáról szabadon rendelkezhetnek valamely kulturális célra, s az adófelajánlásokból a Nemzeti Múzeumnak is jelentékeny - évenként 1 millió forint körüli - összeg jutott az elmúlt években. Mivel ezeket az adományokat teljes egészében műtárgyvásárlásra használtuk fel, a múzeum vezetése kedves kötelességének érezte az új szerzemények rendszeres bemutatását. A múzeum történetében előfordult, hogy egy-egy kiemelkedő szerzeményt alkalmanként, vagy a hónap műtárgyaként időszakosan a látogatók elé tárt - különösen az 1960-as évekbeli, ún. aranyvasárnapok bemutatói emlékezetesek -, de a gyűjtemények gyarapodásának évenkénti átfogó bemutatására korábban nem kerüli sor. Az 1997-től kezdődő új szerzeményi kiállítás rendezésével jelen dolgozat szerzőjét bízták meg. Az eddig megrendezett hat tárlat alkalmat ad a múzeum gyarapodásának áttekintésére, tanulságok levonására. A tárlatok rendezése során a gyűjtemények „őrei" tesznek javaslatot új szerzeményeikből, majd különféle szempontok figyelembevételével alakul ki az egyes kiállítások anyaga. A válogatásban a legfőbb szempont természetesen a műtárgyak történeti értéke, de valamennyire törekszünk minden gyűjtemény gazdagodását érzékeltetni, s azokon belül is elsőbbséget biztosítunk az ajándékba kapott tárgyaknak. Az eddig létrejött tárlatok minden esetben híven szemléltették a múzeum gyarapodásának forrásait: az intézmény régészeinek ásatásaiból előkerült leleteket, a műtárgyvásárlásokat és adományokat, valamint a gyűjtésből és hivatalos átadásokból származó muzeális anyagokat. Jelen közleményben a gyarapodás valamennyi forrására tekintettel, de az évkönyv jellegéhez igazodva, az újkori és legújabb kori szerzemények tárgyalásának biztosítok elsőbbséget. Az áttekintés az új szerzeményi kiállítások anyagán alapul, de egyszersmind több és kevesebb is, mivel nem esik szó minden kiállított műtárgyról, ugyanakkor a különböző okoknál fogva ki nem állított műtárgyak egyes csoportjait is bemutatom. Az elmúlt években a múzeum régészeinek ásatásaiból előkerült leletanyagok több ezer évet ívelnek át az újkökortól kezdve a késő középkorig, vagyis a Kr. e. 6. évezredtől a 17. századig. Az ásatások közül kiemelkedő jelentőségűek azok a tervszerű feltárások, amelyeket régészeink évek óta folytatnak, mint T. Bíró Katalin a Somogy megyei Vörs-Máriaasszonyszigeten és a Veszprém megyei Kup-egyes lelőhelyen, Reil Kató Gábor Aggtelek barlangjaiban, Simonyi Erika a Borsod megyei Felsőzsolcán, Kocsis László a nagytétényi (Campona) római táborban, Mráv Zsolt Göd-Újtelepen, Révész László Karos és Bodroghalom határában (Borsod megye), Ritoók Agnes Zalavár-Várszigeten és Tonika Gábor a Borsod megyei Szendrö-Felsővárban. Ezeknek az ásatásoknak az anyagai részben vagy egészben a múzeum gyűjteményeit gyarapítják, s a legjelentősebb leleteket bemutattuk az új szerzeményi kiállításokon. A Vörs-Máriaasszonyszigeten folyt ásatásokról őskori leletek kerültek a múzeumba, a legjelentősebb tárgyak (edények, egy bronzékszer és egy tojás) a korabronzkorból valók. A kup-egyesi újkőkori település leglátványosabb leletei kőbalták,
