Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 3. (Budapest, 2003)

Új szerzemények - Pallos Lajos: A Magyar Nemzeti Múzeum új szerzeményei, 1997-2002

őrlőkövek, egy agyagtálra helyezett őstulok szarvpár (talán valamilyen áldozati emlékként), valamint fonáshoz és szövéshez használt agyagnehezékek voltak. Az aggteleki Julcsabarlangban a múzeum a Nyitrai Régészeti Intézettel közösen folytatott ásatást. A barlang történetének utolsó 6000 évét „rekonstruálhatták" a régészek, s majdnem minden időszakból megtalálták az ember jelenlétének nyomait. Tudományos szempontból egy tizenkét aranykarikából álló késő bronzkori kincslelet bizonyult a legfontosabbnak. Az ugyancsak több korszak emlékeit rejlő Felsőzsolca-Várdombon az egyik legsikeresebb ásatási évad során bronzkori urnatemető került elő. A Kr. e. 14-13. századi temetkezések emlékeiből a hamvakat őrző urnákkal együtt számos bronzékszer és kisebb agyagbögrék és tálak jöttek felszínre. Felsőzsolca-Nagyszilváson a középkori Szent Mihály plébániatemplom maradványainak azonosítása mellett közép- és újkori temetkezéseket tártak fel a templom körül. A sírok leleteiből a viseletek különféle díszítményeit, csatot, apró ékszereket és egy keresztet mutattunk be a nagyközönségnek. Különösen jelentős a camponai római katonai tábor több éve tartó feltárása. Az eddig előkerült leletekből fegyverek vasból készült maradványai, csonteszközök, ékszerek és bélyeges téglák kerültek elő nagyobb számban. Ritkaságnak számít egy Viktóriát ábrázoló szobortöredék ezüstözött ólomból, valamint egy terrakotta kapumodell töredéke. A tovább folyó ásatások még számos érdekes leletet szolgáltathatnak a jövőben. 2000-ben vette kezdetét Göd-Ujtelepen (Pest m.) egy késő római erőd feltárása, amelynek az az érdekessége, hogy az erőd építkezése abbamaradt. Az alaprajzi kitűzés állapotában megszakadt építkezés jól szemlélteti a római erődépítő mérnökök eljárását, miszerint az alaprajzot kövekkel rakták ki. Az ásató régész szerint ez az objektum kapcsolatba hozható azzal az antik forrással, miszerint I. Valentinianus császár a kvád nép területén elkezdett egy erödépítést, amely sok viszályt okozott a rómaiak és kvádok között, s végül közvetve a császár halálát okozta. Ez az ásatás kivételes történeti és régészeti jelentősége mellett eleddig kevés lcletanyagot szolgáltatott, de érdeklődéssel várjuk az kutatások folytatását. Ugyancsak kiemelt ásatásnak számít a Zalavár-Várszigeten folyó feltárás. Ez a lelőhely 840-töl a Karoling Birodalom keleti tartományának egyik központja volt, majd a honfoglalás után is jelentős település maradt. Az elmúlt évek leletei közül egy 9. századi üveghuta maradványai és vele egykorú kerámiák, csontfaragványok és szép ékszerek, valamint egy Árpád-kori temetőből előkerült különféle ékszerek képviselték ezt az ásatást az új szerzeményi bemutatókon. A bodrogközi Karos és Bodroghalom községek közelében újabban feltárt 10. századi temetők kiemelkedően fontosak a honfoglalás kor kutatásában, ugyanis a már korábban feltárt tárgyakban gazdag karosi temetőkkel együtt a honfoglaló magyarság jelentős központja rajzolódik ki az ásató kutató, Révész László elemzései alapján. Az újabb ásatásokból Bodroghalomban egy 10. századi köznépi temető szerényebb mellékletei, valamint Karos határából gazdagabb közösségek tárgyi emlékei kerültek a tárlatokra. Ez utóbbiak közül különösen jelentős egy bőr tarsoly bronzból készült záróverete és egy csiholó acél, amelyet két bronzból öntött, egymásnak hátat fordító szarvasmaszkos lovas figura díszít. Az elmúlt években folyamatosan zajlott a szendrői Felsővár ásatása. A 14. században épült vár fontos szerepet játszott a törökkel szemben kiépült végvárrendszerben, majd a Rákóczi-szabadságharc alatt elpusztították. Az ásatások késő középkori emlékeket hoztak a felszínre, amelyekből a tárlatokra szebbnél szebb kályhacsempék és kerámiák kerültek ki. Az ásatások anyagi fedezetét az intézmény szerény eszközei mellett elsősorban a helyi önkormányzatok és némely esetben az illetékes tárca vagy különféle cégek teremtették meg. A rendszeresen kutatott régészeti lelőhelyek mellett több kiemelkedő jelentőségű anyag került elő leletmentő ásatásokról is. A legszenzációsabb leletek Budakeszin láttak napvilágot, ahol egy római kori kocsis temetkezés maradványaira bukkantak régészcink. 1976-