Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 3. (Budapest, 2003)

Tanulmányok - Veres László: A közhasználati üvegek tipológiája

szurkáltak, és az így keletkezett légbuborékok alakítottak ki egyszerű díszítményeket a színtelen, áttetsző anyagban. Ezt a díszítőd járást más huták is alkalmazták, hiszen egyszerű, könnyen alkalmazható volt. Az emlékanyag tanulmányozása alapján a dunántúli és az ország más részcin készült buborékos díszű butéliák között eltérés figyelhető meg. Felső-Magyarországon és Erdélyben kisebb, kör alakú buborékokat alakítottak ki az edények testén, a Dunántúlon nagyobb, ovális alakú zárványokat. A légbuborékos díszítéshez hasonlóan, egyszerű eljárásnak számított a butéliák formába fúvással történő díszítése is. Az egyes darabokon megfigyelhető bordázatok, benyomódások a forma hatására keletkezett optikai díszek, amelyek a falvastagság változatosságának látszatát keltve a fény- és árnyékhatás fokozását segítették elő. Tejes- és befőttesüvegek Ezekéi a tárolóedény-féleségeket a 17. századtól készítették. Bornemisza Anna naplójában az Olt menti porumbáki huta 1677-1688 közötti termékeinek felsorolásában szerepel először „széles szájú tökforma üveg", „szoros szájú tökforma üveg" és „ugorka sózni való üveg". A tökforma üvegek nyilvánvalóan a tejesüvegek elődjei. A másik üvegtípusban pedig feltehetően a befőttesüvegek első magyarországi megjelenését üdvözölhetjük. A 17. század végén alakult zalánpataki üvegcsürben is sok befőttes- és uborkásüveget készítettek, mint ezt a huta szemétgödrének feltárása során előkerült töredékek bizonyították.

17 A 18. század második léiétől a tejes- és befőttesüvegek készítése általánossá vált Magyarországon, a hagyatéki leltárakban is folyamatosan nyomon követhetők. Az emlékanyagban a tejes- és befőttesüvegek formája hosszú ideig lényegében azonos volt. A forma megfelelt a Bornemisza Anna által találóan leírt tökformának. Feltehetően a gömb testű palaekok nyakrészének bővülése révén alakultak ki ezek az edényformák. A 18. század végétől figyelhető meg a kétféle edénytípus formájának különválása. A széles szájú, körte formájú befőttesüvegek fala fokozatosan kiegyenesedett, először a szájtól lefelé folyamatosan bővülő formát vett fel, majd a nagyméretű szájnyílással szinte azonos átmérőjű hengeres test alakjában vált jellemzővé. Ekkor az edény nyakrésze max. 1 em magasságú volt és pereme kihajló. A napjainkban ismert befőttesüveg formája a 19. század közepe tájától követhető nyomon, és a gyáripari termékelőállítás során vált véglegessé. A tejes- és befőttesüvegek fúvással és formába fúvással egyaránt készültek. A tejesüvegek űrmérete néhány deeilitertől 1-2 literig terjedt, a befőttesüvegek ezeknél lényegesen nagyobban is leheltek. Díszüket elsősorban sajátos formájuk adta meg (5. kép). A tejcsüvegek talprésszel kialakított típusainak tárolórésze minden esetben 17 Az ásatás eredményéi közli BUNTA M.-KATONA I. 1983. 103. p. LTdekes módon a zalánpataki üvegcsűrben - ahol egyébként finom üveg gyártására törekedtek - változatos, sokféle funkciójú használati üvegeket gyártottak. 5. kép: Dróthálóba fúvóit befőttesüveg, zöldes színit üvegből. 19. század vége, zempléni hutatermék