Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 3. (Budapest, 2003)

Módszertan - műhely - közlemények - Fürészné Molnár Anikó: Ipari skanzen Tatabányán

Az aknaudvar közepén áll az acélszerkezetű aknatorony az ún. depressziós házzal, amely ma ipari műemlék. A személy- és anyagszállítást a függőleges aknában mozgó kasokkal végezték, amelyeket a szállítógépházban látható monumentális aknaszállítógép mozgatott. A külszíni létesítmények közül figyelmet érdemel még az egykori fa szerkezetű hűtőtorony, a bányagépek üzemeltetésére szolgáló sűrített levegőt előállító kompresszortelep és a bánya energiaellátásának biztosításához szükséges transzformátorház. Ez a külszín, ami csak töredéke annak a hatalmas létesítménynek, ami a föld alatt volt, s amelyet a földalatti bemutató térségekkel is csak érzékeltetni tudunk. A külszínről egy rövid „lejtős aknán" sétálhatunk le a földalatti bemutató helyszínére, ahol a bányászati munkahelyeket tekinthetjük meg rekonstruált múzeumi körülmények között. A bemutató táró egyik oldalán a bejáratot az egykori I. számú, Esterházy Ferencről elnevezett akna kapuzata jelenti. A földalatti bemutató másik bejáratánál egy függősínpályás szállítóberendezést láthatunk, amelyet a legutóbbi időszak bányáinál használtak. A földalatti bányatérséget szabadtéri gépbemutató egészíti ki. A szabadtéri gépbemutatón a korszerű bányászati gépek és berendezések sok típusa látható, melyeknek működését szakavatott vezetők magyarázzák el. A skanzen egyik legkeresettebb látványossága a két régi kolóniaház. Az 1996-ban megnyitott első (három eredeti ház bontott anyagából, eredeti tervrajz alapján épült) lakóházban, a tatabányai bányász kolóniák jellegzetes épületében, a bányászok különböző rétegeinek életkörülményeiről kaphat képet a látogató. A korhűen berendezett lakásokban a századfordulótól az 1940-es évekig követhető nyomon a lakáskultúra alakulása (2. kép). A gyáripar fejlődése Magyarországon. így Tatabányán is maga után vonta az ipari település kialakulását. Ezek a 19. század végétől épült lakótelepek sem a korábbi falvakhoz, sem a feudális kori bányavárosokhoz nem hasonlítottak. Építtetője maga a vállalat, s nem a telepen élő emberek voltak. Ezeket a vállalati telepeket kolóniának nevezték. Léteztek 2. kép: A régi kolóniaházak a lejlakna bejáratával (2001). Fotó: Dallos István