Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 3. (Budapest, 2003)
Módszertan - műhely - közlemények - V. Fodor Zsuzsa: 100 év a Veszprém megyei múzeum történetében
Az ásatások mellett kiépítették a területi régészeti „konzulok" hálózatát a földmunkák során, vagy más módon véletlenül előkerülő leletek bejelentésére. Nagy László igazgatása alatt (1936-1949) kezdték meg a veszprémvölgyi apácakolostor kutatását. A II. világháború után 1951-ben találták meg a lovasi őskori festékbányában, az 50-es és 60-as években pedig átfogó program keretében zajlott a Balaton környéki, Balaton-felvidéki középkori templom- és várásatások munkája. Ma a Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság két legnagyobb régészeti kutatási területe a Palágyi Sylvia által irányított balácai római kori földbirtok-központ, valamint a Peremi Ágota vezette lcscncetomaji népvándorlás kori temető feltárása és feldolgozása. Néprajz Veszprémben, a múzeumalapítás idején megfogalmazott elképzelések között az önálló néprajzi gyűjtemény létrehozásának terve még nem kapott helyet. Ennek alapjait tulajdonképpen a 20. század elején elindult kisebb gyűjtések vetették meg, amit az 1930-as évektől tudatos, tematikus tárgy gyűjtésekkel hivatásos néprajzkutatók gyarapították, rendszereztek. 1935-ben Magyarország egyik első szabadtéri néprajzi kiállítása nyílt meg a Bakonyi Házzal, 1937-1942 között pedig koncepciózus gyűjteménygyarapítást indított el Vajkai Aurél, Herkely Károly, Morvuy Péter. Nagy László a néprajzi fényképtár alapjait rakta le, nagy súlyt helyezve a rendszeres néprajzi fényképezésre. 1938-ban került a gyűjteménybe az egyedülállóan jelentős céhtörténeti együttes. A Veszprém megyei néprajzi muzeológia történetében rendkívül jelentős volt a szabadtéri néprajzi kiállítások megnyitása, amelyekel intenzív tematikus tárgygyűjtés előzött meg. Az egyedi tárgyak mellett már teljes háztartási eszközkészletek is bekerültek Égető Melinda, Balassa M. Iván, Kósu László, Gréifik Imre, Erdélyi Zoltán gyűjtése nyomán. 1966-ban nyílt meg Tihanyban az utolsó halászcéh ház, 1967-ben Nagyvázsony ban a Schumacher-ház, ahol a nagyvázsonyi céhek történetét mutatták be, kiemelve a takácsmesterség jelentőségét. Az 1970-es évektől tudatos, tematikus gyűjteménygyarapítás kezdődött azokon a területeken, amelyek tárgyegyüttesekkel nem képviseltették még magukat. Lackovits Emőke munkásságához fűződik a gyermekjáték, a szakrális, a viselet és a lakástextil gyűjtemény látványos bővülése a hozzájuk kapcsolódó kutatásokkal és feldolgozásokkal. A tárgyakat kiegészítik az Adattárban őrzött dokumentumok, néprajzi pályamunkák, fényképek és diapozitívek, hang-, valamint videokazetták nagy számú gyűjteménye. Az 1970-es, 1980-as évekkel kezdte meg feltáró és feldolgozó munkáját az az új kutató nemzedék, amely az egyes néprajzi témákban elindított vizsgálatokat folytalva új irányokat is szabott a munkának. A Bakony és a Balaton-felvidék falvainak vizsgálatakor korábban hiányos részterületek váltak ismertté: a gyermekélel, a paraszti társadalom, a család, a rokonság, az árucsere néprajza, a szokásvizsgálatok, valamint a vallási néprajzi kutatások. A Káli-medence és a Somló környék kutatása komplex, a néprajz és a történettudomány módszereit és eredményeit összegző munkává vált. Történettudomány A megyei múzeum történeti és iparművészeti gyűjteménye hosszú évtizedek alatt, a határaiban többször módosított Veszprém megye anyagát felölelve alakult ki. A 20. század elején, a múzeum létesítése körüli években a megye egész társadalma megmozdult, így a város és a megye újkortörténeti múltját is reprezentáló tárgyak sokasága került az intézmény tulajdonába.
