Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 3. (Budapest, 2003)
Módszertan - műhely - közlemények - V. Fodor Zsuzsa: 100 év a Veszprém megyei múzeum történetében
Az 1925-ben új épületbe költözött múzeum relikviáit öl önálló osztálynál tartották nyilván, társult gyűjteményként kezelve a történeti, iparművészeti tárgyakat és okiratokat. A két világháború közötti időszakban Laczkó Dezső és Rhé Gyula meggyőző, a muzeológia minden területére kiterjedő agilitásának és személyes tekintélyének köszönhetően tovább folyt a régiségek múzeumba áramlása. A történeti anyagon belül legnagyobb mértékben az iratanyag gyarapodott. A múzeum- és színháztörténeti tervrajzok, dokumentumok mellett az 1848-49-es forradalom és szabadságharc dokumentumai, az 1919-ből származó plakátok a helytörténet kincseivé váltak. A történeti anyag úgy is gyarapodott, hogy tulajdonképpeni tematikus gyűjtés nem folyt. A második világháború eseményei szerencsére nem okoztak a gyűjteményben pótolhatatlan károkat. A gyarapodásban számottevő fellendülést az 1950-es évektől regisztrálhatunk. A történeti muzeológia erősítéséi szolgáló szemlélet eredményeként 1968-ban már önálló történészt alkalmazott a múzeum Berta István személyében, akinek nevéhez jó néhány, az aktuális politikai évfordulókkal kapcsolatos fotó- és dokumentumkiállítás kapcsolódik. A múzeumban folyó országos szintű céhtörténeti-ipartörténeti kutatások eredményei, valamint a mindinkább fokozódó érdeklődés a történeti múlt életmódjellegű bemutatása iránt, arra adtak ösztönzést, hogy a történeti tárgy-, dokumentum- és fény képanyagot ebbe az irányba fejlesszük, s a gyűjtés eredményei ilyen jellegű tanulmányok és kiállítások révén váljanak közkinccsé. A tudatos és tervszerű munkálkodást e sorok írója kezdte el 1972-ben olyan tárgyegyüttesek felkutatásával és múzeumba juttatásával, amelyek elsősorban a városi társadalmi rétegek munkájához, lakáskultúrájához, művelődéséhez kapcsolódnak a polgári korszakban. Az egyleti élet, az iskolatörténet és a városi szolgáltatóiparok nagyszámú anyaga került a '70-cs, '80-as években a múzeumba. A kutatásokban és a kiállításokban a komplexitásra törekedve készült el Lackovits Emőkével „A falusi gyermekek élete Veszprém megyében 1868-1945" című bemutató és katalógus, amelynek révén a falusi gyermekélet és a népoktatás nemzetiségek és vallási megoszlás szerinti világa vált újszerű módon megismerhetővé. 1981-től már a Történeti Osztály keretein belül folyt a munka, amely egyúttal a nyilvántartás differenciáltabbá, szakszerűbbé válását is előmozdította. Külön leltárkönyvbe kerültek a történeti dokumentumok, amelyeket igen változatos és gazdag anyaggal sikerült gyarapítani az elmúlt évtizedek alatt. Féltett kincseinkké lettek a 19. századi, 20. század eleji divatlapok, a különféle bútor- és árkatalógusok. A megye gyáriparát nagy mennyiségben újságok, fényképek és dokumentumok reprezentálják. A Történeti Fényképtár létrehozásakor nagy gondot fordítottunk a régi családi albumok, levelezőlapok, városképek, portrék, viselet- és eseménytörténeti fényképek tematikus és kronologikus csoportosítására, valamint a műtárgyvédelmi előírásoknak megfelelő tárolásukra. A tárgygyűjtés során a közép- és nagypolgári viseletek beszerzése és a bútorgyüjtés vált jelentőssé, amelynek során több unikális darabhoz, pl. a Bécsben készült kávéházi tonett garnitúrához vagy az 1896-ra készült millenniumi női díszruhához és férfi díszruha ékszergarnitúrájához sikerült a múzeumnak hozzájutnia. A történeti kutatások közül az 1994-ben elindított dunántúli dualizmus kori kutatás vívott ki hazai és nemzetközi elismerést a jól sikerült konferencia- és konferencia-kötet sorozatával. Napjainkban Tóth G. Péter történész indított új kutatási programot publikációival és kiállításaival, amely a kulturális antropológia irányába tett figyelemreméltó kezdeményezésnek számít. Képzőművészet Az 1903-ban megalakult vármegyei múzeum öt osztályra tagolódott, ahol a szépmüvészeten még a néprajz és az ipar osztozott. A képzőművészeti gyűjtemény főleg adományokkal