Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 2. (Budapest, 2002)
VI. Kitekintés - nemzetközi kapcsolatok - F. Dózsa Katalin: A MAGYart, a Magyar Kulturális szezon Franciaországban (2001. június-december 31.) múzeumi programjai
VI. KITEKINTÉS - NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK A MAGYart, a Magyar Kulturális szezon Franciaországban (2001. június 1-december 31.) múzeumi programjai F. Dózsa Katalin A magyar szezon Franciaországban az eddigi, meglehetősen egyoldalú magyar-francia kulturális kapcsolatokat próbálta meg kissé kiegyenlíteni. A magyaroknak nem kell elmagyarázni, kicsoda Balzac, Watteau, vagy Manet, s még sorolhatnánk a hazánkban is népszerű jelentős francia írókat, művészeket stb. A gallok hallottak valamit Petőfiről, rémlik, hogy van egy, egykor a Nabishoz tartozó magyar festő, Rippl-Rónai, ismerik Bartók, Kodály és Puskás Öcsi nevét. Ez a félévig tartó rendezvénysorozat, amelyet a francia miniszteri biztos Bemard Faivre d'Arcier nevezett el MAGYart-nak, kíváncsivá tette honfitársait, akik örömmel fedezték fel egy európai nép eddig kevésbé ismert kultúráját. Faivre d'Arcier úr, aki „civilben" az Avignoni Színházi Fesztivál igazgatója, sokat tett a szezon sikeréért, mert értő szemmel válogatta ki a magyarok által felkínált rengeteg ötletből azokat, amelyek valóban érdekesek a francia érdeklődők számára. Maga a név, a MAGYart pedig sokféle jelentéssel bír. Számunkra egyértelmű az európai fül számára ismertebb hungarus (Ungarn, Hongrie, Hungary) név helyett saját elnevezésünk dominanciája. De a francia, aki természetesen tudja, hogy mi magunkat magyarnak hívjuk, nem így olvassa. Számára inkább egy mágikus művészetbe, egy bűvös távolabbi világba való vágyódást jelent, s így közeledik egymáshoz a magyar művészet (art) és a mágikus vonzerő. A franciákra „zúduló" kulturális áradatban jelentős helyet foglalt el a múzeumok, galériák kínálata. A kiállításokat a múzeumok mellett magángalériák és társaságok is szervezték, a teljes kínálatot nem tudjuk ismertetni, csak néhány muzeológiai szempontból is fontosabb eseményt emelünk ki. Számos értékes tárlattal szerepelt a különösen „magyarnak" tartott fotóművészet, hiszen Franciaországban sok magyar művész szerzett világhírt Brassaitól a divatfotós Mihály Munkácsiig. A párizsi Maison Européenne de la Photographie júniustól szeptemberig éppen az egyik világhírű fotóművész, André Kertész eddig ismeretlen öregkori, a saját mikrovilágát bemutató fotóit tárta a látogatók elé, fiatal művészek hasonló képeivel együtt. A Magyar Fotográfiai Múzeum anyagából - a 19. század közepétől a 20. század elejéig alkotó művészektől és művészekről összeállított - tárlat várta a közönséget a Musée de la Vie romantique-ban „A magyar fotográfia a romantikától az avantgárdig" címmel. A Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtára is két „sikerkiállítást" vitt ki, az Association du Pont Neuf-be: „Budapesti életképek 1945-1947", illetve „Magyarország a két világháború között, összeállítás a Magyar Filmiroda Rt. felvételeiből" címmel. Különösen időszerű volt a Femmes photographes/Női fotográfusok 1900-1945 kiállítás Csorba Csillának, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgató-helyettesének válogatásában, amely az azonos című album anyagát mutatta be Caenben, az Abbaye-aux-Dames-ben október 15-december 15. között, hiszen a 100 képet olyan fotográfusnők alkották, akik 1900-1945 között ugyanazokon a fórumokon jelentek meg, mint férfikortársaik, ma mégis kevésbé ismertek. A látogató eldönthette, hogy mellőzésük jogos volt-e. A „Modern Építészet és a fotó Magyarországon" címmel a Vasarely Alapítványban Aix-en Provance-ban rendeztek kiállítást a Magyar Építészeti Múzeum munkatársai, Ritoók Pál és Hajdú Virág, illetve a Magyar Nemzeti Galéria művészettörténésze, Borbély László. A százötven fekete-fehér kép a két világháború közötti budapesti építkezéseket mutatja be, a konstruktivista és absztrakt festészet mellett kibontakozó modern fotográfia eszközeivel. A
