Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 2. (Budapest, 2002)

V. Kárpát-medencei figyelő - Csobádi József: 100 éves a Rozsnyói Bányászati Múzeum

A nyilvánosságnak kellett közbelépnie, hogy a Kerületi Nemzeti Bizottság (Kassa), a Szlovákiai Múzeumok Szövetsége (Pozsony), a Műemlékvédelmi Hivatal (Eporjes), valamint a múzeumi szakbizottság (Rozsnyó) bevonásával a Járási Nemzeti Bizottság és a Szlovák Kommunista Párt Járási Bizottsága felügyelete alatt végérvényesen múzeumi célokat szolgáljon az épület. Ezt a Szlovákiai Múzeumok Szövetségének Rozsnyón tartott kongresszusa hagyta jóvá 1955 decemberében. A múzeum élére Arany Adalbert László ismert nyelvtudós került. Politikailag ugyan ő sem felelt meg, de szaktudása, kitartása, precizitása és nagyszerű szervező képessége mellette szólt. Akit tudott, bevont a múzeum újjászervezésébe, így már 1956. május 13-án megnyílhatott a háború utáni első honsimereti jellegű állandó kiállítás, ahol a bányászati és kohászati gyűjtemény is szép számban volt képviselve. Az állandó kiállításról pontos leírás található. Arany nagy érdeme még, hogy megszervezte a múzeum külső munkatársainak csoportját, mely hét szakterületen fejtett ki tevékenységet. Ebben az időben Arany volt az egyedüli fizetett múzeumi munkaerő. 1958-ban Arany elköltözött Rozsnyóról. Helyét Labancz István foglalta el és a fölvezető-takarítónővel kettőre emelkedett a múzeumi dolgozók száma. Labancz István harmincegy évet töltött a múzeumban, ebből 5 év kivételével mint igazgató. A múzeum a járási honismereti múzeum szerepét töltötte be, de működtetője Rozsnyó városa maradt. Ekkor (1958) 6576 darabból állt a gyűjtemény, a múzeumot 7022 látogató tekintette meg, egy állandó kiállítása volt, egy időszakos kiállítást rendezett, 4 más kulturális rendezvényt szervezett (előadások, tanulmányi kirándulások) és egy alapiskolás tanulókból álló honismereti érdekkört vezetett. A múzeum felügyelte és működtette a krasznahorkai mauzóleumot is. A hatvanas években, főleg a Csehszlovák Kommunista Párt XII. kongresszusa után (1962, ekkor bővült az ország megnevezése a szocialista szóval) a múzeumokat abba a kategóriába sorolták, melynek célja a szocialista öntudat formálása volt. A rozsnyói múzeum is jobb anyagi helyzetbe került. Fokozatosan több épületet kapott, nőtt a dolgozók száma és múzeumi tárgyak vásárlására is sok pénz jutott. Az éves költségvetések lehetővé tették, hogy új állandó kiállítások jöjjenek létre: bányászati és kohászati tárlat (1967-1990), munkás- és kommunistamozgalmi tárlat (1977-1990), népművészeti tárlat (1978-1989), természettudományi tárlat (1981-máig), bányamunkahelyek (1982-máig), képzőművészeti tárlat (1989-máig), Andrássy-képtár (1990-máig), bányászati és kohászati tárlat (1995máig), történelmi tárlat (1999-máig). A Rozsnyói Bányászati Múzeum évente 16-22 időszakos kiállítást mutat be. Első külföldi bemutatkozására 1986-ban került sor (Herman Ottó Múzeum, Miskolc), azóta Magyarország több városán kívül Csehországban és Lengyelországban mutatkozott be kiállításokkal. Adattárában 48000 darab gyűjtemény szerepel és 55 000 fotónegatív. 1988tól rendszeresen megjelenteti a Múzeumi újságot, évente 3—4 kutató feladatot vállal. Dolgozóinak száma 16, ebből 7 szakember (muzeológus). A Rozsnyói Bányászati Múzeum működtetői: 1995-2001 Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Borsod-gömöri Csoportja 1995-2002 Rozsnyó város 1995-2003 Járási Nemzeti Bizottság, Rozsnyó 1995-2004 A Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériuma 1995-2005 Kerületi Hivatal, Kassa 2002-máig Kassai Kerület Önkormányzata