Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 2. (Budapest, 2002)

V. Kárpát-medencei figyelő - Csobádi József: 100 éves a Rozsnyói Bányászati Múzeum

IGAZGATÓK- ÚTTÖRŐK Hazslinszky Rezső történész, tanár, újságíró, muzeológus és múzeumigazgató 1869. december 4-én született Eperjesen. Gimnáziumi tanulmányait Eperjesen végezte, majd történelem és levéltáros szakot végzett Budapesten. 1894-ben avatták a filozófiai tudományok doktorává. Eperjesen, Békéscsabán, Besztercebányán (1895-1898 között), Rimaszombatban és 1898-tól Rozsnyón tanított mint gimnáziumi tanár. Latint, magyar nyelvet és irodalmat, történelmet, görög nyelvet és földrajzot oktatott. 1898-ban megalapította a Rozsnyói Tanárok Egyletét. Tudományos munkássága főként a régi magyar történelem kutatására irányult. Főbb munkái: A királyi szék betöltése Magyarországon a XVI. században (Békéscsaba 1893), A besztercebányai evangélikus gymnasium története 1875-1896 (Besztercebánya 1896), A Jagellók korának kútforrásai (Besztercebánya 1895). 1901. szeptember l-jétől december 31-ig vett részt első alkalommal a Sajó-vidék (regionális hetilap) szerkesztési munkálataiban. 1902. szeptember 14-től Pósch József társaságában és Réz László főszerkesztősége alatt újra elvállalta a Sajó vidék szerkesztői állását. Szerkesztői posztjáról rövidcsen lemondott. 1906-1910 között a Rozsnyói Híradó főszerkesztője volt. Rozsnyón első igazgatója lett a Városi Múzeumnak. Közreműködött a Magyarország vármegyéi és városai sorozat Gömör-Kishont vármegye kötetének összeállításában. 1910-ben adták ki Kalauz Rozsnyó és vidéke számára című könyvecskéjét. Hazslinszky Rezső a Magyar Védőegyesület ügyvezető titkára, az Országos Középiskolai Tanáregyesület, a Történelmi Társulat, a besztercebányai Történeti és Régészeti Társulat, valamint több rozsnyói egyesület tagja volt. 1914. szeptember 19-én halt meg Rozsnyón. A rozsnyói temetőben nyugszik. Tichy Kálmán író, költő, grafikus, muzeológus, néprajzkutató 1888. október 31-én született Rozsnyón. Gimnáziumi tanulmányait szülővárosában végezte. Münchenben végzett képzőművészeti tanulmányokat, ahol két esztendeig Hollósy Simon növendéke volt. 1907-től Budapesten a Képzőművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait, és ott is szerzett rajztanári oklevelet. 1912-ben Velencében járt, 1913—1914-ben dalmáciai körutazást tett. 1920 augusztusában egyetlen szám erejéig szerkesztette a Sajó-vidék című, helybeli hetilapot. Második lapszerkesztői időszaka már hosszabb volt, 1922-től 1925-ig. Néprajzi vonatkozású kutatásai és közleményei máig alapmunkái a Gömör-kutatásnak. Vezetése alatt számos felbecsülhetetlen értékű tárggyal gazdagodott a Rozsnyói Városi Múzeum gyűjteménye. 1940-ben a Rozsnyói Művelődési Egyesület elnöke volt, de fáradozásai, melyeket egy szlovákiai magyar kultúrmúzeum létrehozásáért fejtett ki, mesze túlmutattak szűkebb pátriája határain. Tagja volt az Új Magyar Museum c, Kassán megjelenő, vegyes tartalmú, tudományos, irodalmi és művészeti szemle szerkesztőbizottságának. 1948ban kitelepítették Magyarországra. Budapesten telepedett le és élete hátralevő részében csak képzőművészettel foglalkozott. Szülővárosával azonban a kapcsolata nem szakadt meg. Az ötvenes években többször hazalátogatott, az ő javaslata alapján készítették el a városháza nagytermének belső díszítését 1957-ben. 1968-ban halt meg Budapesten. Rozsnyón temették el. Tichy Kálmán számtalan festményén és grafikáján őrizte meg Rozsnyó régen eltűnt báját és hangulatát, de dokumentum értékű rajzokat is készített a környező falvakban az akkor még megvolt jellegzetes gömöri parasztházakról és díszítésükről.