Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 2. (Budapest, 2002)
III. Kiállítások - Ihász István: Gomb és kabát. A profán valóság bemutatásának kísérlete a Terror Háza Múzeumban - Budapest
társadalom hozzájuk hasonlóan nyitott része. Igaz, az utcán már nem öldösték az embereket, mint a front kaotikus hónapjaiban, de az új diktatúra a szellemet ölte meg. Tehát ebben a kettősségben rejlik az épület különlegessége. Az 1789-es francia forradalom szabadság, egyenlőség, testvériség jelszava nevében bevezetett intézményes terror 20. századi bolsevik, majd nemzetiszocialista reinkarnációjának magyar alfejezetei idéződnek itt meg, melyek egyedüli hungaricumként ugyanahhoz az épülethez kölhetöek. Részben. Mert a kommunista diktatúra légköre kitapintható, érezhető volt a mindennapi élet összes színterén. Mint a nyilas koré is. Tehát a század két egyébként a demokráciákból kiábrándult, azt radikálisan leváltani, meghaladni akaró totalitárius rendszerének intézményesített gonoszságára emlékeztető, eleven fájdalom emlékhelye ez az épület, melynek működése az AVH-s években a 62. és 64. számú házakra, valamint a mellékutcák határolta egész háztömbre is kiterjedt. Kiállítása pedig nem Magyarország adott-érintett éveinek komplex történeti bemutatása, hanem egy pozitív tendenciával megválasztott, erősen szimbolizáló jellegű, tematikus tárlat. (Csakúgy, mint kiváló szellemi és módszertani elődje, a tíz éve létrehozott washingtoni Holocaust Múzeum, mely szintén nem érinti az egyes országok teljes és így értelmezhető nemzeti történetét viszont a felhalmozott szellemi tényanyaggal, s a tulajdonképpen maroknyi emléktárggyal egy négyszintes, óriási épületet lakott bc.) Nem a I láz története, de az is, nem a magyar diktatúrák és terrorok története, de az is. Mindaz, melyet az alkotók e különleges épülettel megtestesítve, azt egyedi módon kibélelve kívánnak megidézni. Célja a legfőbb történelmi tanulság mindenki számára való leszűrése: a mindenkori demokráciákból való kiábrándulásaink ellenére, mely történelmi folyamok szennyes vizébe nem szabad soha újra belelépnünk. Egyetlen emlékhelynek sem lehet történeti komplexitásra való törekvése, csak hasítékát adhatja annak. Mint maga az épület is, melyet a figyelemfelkeltés céljából fekete fém passzpartúval kereteztek-hasítotlak ki a hatalmas 60-64. számú háztömbből: a felső peremén végigfutó részt nyilaskereszt s ötágú csillag alakban kivágott emblémával ékítve, a függőlegesen lefutó pengefal járdára koppanó részét pedig a gyalogosok számára kivágva. (A budapestiek egyébként nem csak a daliás időkben voltak kitiltva erről a járdaszakaszról, zsigeri félelmük a későbbi évtizedekben is a túloldalra vezérelte őket.) Minden nemzeti létesítményt politikai akarat hoz létre, s ez csak akkor problematikus, ha a társadalom (vagy annak többsége) ellenére, másoktól kisajátítva szerveződik meg. Nos, az Andrássy út 60. esetében nem tapasztalhattunk más létrehozó szándékú aktivitást, inkább határozott ellenszeleket. Az 1956 után civil intézmények által használt épületrészek közül a 60.-at 2000 végétől birtokba vevő Közép- és Kelet-Európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány rekordidő, 15 hónap alatt építtette át és hozta létre benne a világ legmodernebb múzeumi törekvéseit magában foglaló tárlatát. Egyedül az ilyen reprezentatív helyen elvárható nagy közönségfogadó tér hiányzik, mert az alkotók beleszerelmesedtek azon ötletükbe, hogy a belső udvaron egy T-55-ös tank nézzen farkasszemet a látogatóval. A körülötte magasodó kiállítási szinteket az áldozatok (különleges technikával fémbe maratott) fényképeivel bélelt falak kötik össze vertikálisan. A II. emeletre lassú méltósággal emelkedő liftből is ezt látjuk; kilépve a kettős megszállás terme fogad elsőként, röviden felvillantva a trianoni Magyarország problematikáját, a barna és vörös diktatúrák közé szorult ország helyzetéi, a frontok közeledtét. Egy vörös és fekete oldalú villamosszerü építmény ablakaiban (4-4 monitor) 1939-44 meghatározó filmkockái peregnek: a MolotovRibbentrop-paktumé, a német megszállás és a rövid nyilas periódusé a fekete oldalon, a magyarországi szovjet hadműveletek során rommá és kifosztotta váló ország képei a vörös oldalon. A falak mentén tárcsázható telefonokból a német Erika-dal, a Moszkvai Rádió, Karády Katalin, a Sztójay-kormányprogram, egy légiriadó szirénája, a Horthy-proklamáció stb. hallatszik. A tér nem tükrözi a frontot szenvedett ország hangulatát, pedig itt lehetőség
