Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 2. (Budapest, 2002)

III. Kiállítások - Ihász István: Gomb és kabát. A profán valóság bemutatásának kísérlete a Terror Háza Múzeumban - Budapest

nyílt volna egy romos közeg kialakítására is. A háborús antibolsevik és antiszemita, ill. antifasiszta plakátok a monitoron ugyan előkereshetőek, jóllehet hálásabb, termet öltöztetőbb lett volna, ha azokat teljes méretben, mintegy in situ szembesíttetik velünk. A nyilas folyosó fekete falán Szálasi nemzetvezető 1944. október 15-i proklamációjának alumíniumbelükből kirakott szövege vezet át egy extravagáns történelmi panoptikumba: a nyilas számonkérő szék (vagy kormány) terme közepén egy lakkfekete asztalon vakítóan fehér, babérokkal körített V (= győzelem) díszítésű tányérokkal terítettek. Ez rendezői utalás lehet a V-l és V-2 rakéták csodafegyverváró fanatizmusára, illetve a „győzelem vagy halál" nyilas lózungjára. Az asztalfőn félisteni pózban ülő bábu fejére egy átszellemült Szálasi-arc vetített képe feszül. A fal mentén kemény rendben nyilas egyenruha-másolatok sorjáznak - a zárófal projektorán pergő híradófilmek színesen tárgyiasított kiegészítéseként. A másik falnál három telefonból nyilas induló, eskü stb. hanganyaga tárcsázható. A magyar nemzetiszocializmus „zsidópolitikája" és a sötét hónapok véres valósága azonban csak a terem szövegblokkja segítségével bonlakozhat ki a fiatal generációk számára. Általában is elmondható, hogy a terem- vagy témablokkokat magyarázó szövegek korszerűen és új összefüggésekbe ágyazottan beszélnek - végig az egész kiállításban. Sajnos a touch screenből előhívható plakátok között 1955-ös évjáratú is látható (Filo: Nem!). A Gulag-terem nyers, sötét deszkákkal borított hosszanti falai vagonokra, vagy barakkokra utalnak, „ablakrészeiben" monitorokon filmek peregnek: a felszabadítókkal való első találkozások rettenetes élményeiről, az elhurcolások körülményeiről, s a szovjet lágeréletről. A korabeli Szovjetunió padlószőnyegbe szőtt térképén sétálva, adott települések közelében működött táborok helyén, fekete tölcséreket kerülgetünk; a tárlófunkciót ellátó leszúrt kúpok felső harmadában hazakerült emléktárgyak, a magyar hadifoglyok és „málcnkij robotra" elhurcolt civilek sorsának mementói láthatók. Az átöltözés kör alakú termében félkör ívben szürke bádog öltözőszekrények karéjozzák a középpontban forgó nyilas- és ávh-s bábuk „üzenetét". A minden termet bevezető, s a címtablókat helyettesítő, nikkelezett vagy polírozott, A/4-5-ÖS méretű, modernül historizáló acélöntvény (mely általában rendkívül találó logófejet is tartalmaz) itt egy „kőbe vésett" bianco-nyomtatvány, melyet kitöltve 1945-ben az MKP-ba felvett, ún. kisnyilasoknak nyilatkozniuk kellelt párttagságuk terminusáról, s hogy hibás tettüket jóvá kívánják tenni immáron a kommunista párt kötelékében. A teremről teremre érzékelt tárgyszegénység általában szenzációsan kezelt, installációval ellenpontozott kényszere itt kiegészíthető lenne néhány eltépett nyilasigazolvány-másolattal, s vadonatújra cserélt (először fehér, majd piros) MKP-sal. Az '50-es évek termébe lépve az eddig is tapasztalt totális beépítés, díszletezés fogad: a szegényes, drapp furnérlapok borította egység első harmadában, piros függönyök takarta szavazófülkék közt haladunk. Belső falukból kommunista propaganda harsog, jelezvén: az egypártrendszerré zsugorított népi demokrácia még a szavazássá silányított választási aktust sem bízza a véletlenre. A fülkék mögött a szakszervezet ágazati jelvényei, illetve az ún. béketábor állami címereinek festett faesztergátumai ékítik a falakat. A terem felét lehatároló, aránytalanra torzított dísztribün fölötti Lcnin-Rákosi-Sztálin festménymásolatok a kétoldalt elhelyezett szocreál festményekkel együtt kissé zavaros teret képeznek, mert az itt felállított külső vagy belső dísztribün semmiképpen sem fér össze egy festménytárlat részlettel, nem lehetnek közös tér alkotói. A propagandává profanizált ideológia tákolt díszletei mögött különböző lehallgatóberendezések hatalmas arzenálja tárul elénk. A hátsó falak mentén elhelyezett tárlókban van a legtöbb apró tárgy: MKP-bádogjelvény, kiadvány, brosúra, a Munkásmozgalmi Intézet vulgármarxista történelmi (munkásmozgalmi) összefoglalói nagy összevisszaságban keverednek Péter Gábor személyi holmijával, igazolványaival. Utóbbiak a sokkal később látható munkaszobájában funkcionálisabb, markánsabb szerepet tölthetnének be. A hétköznapi kommunizmus témaszövegének segítségével is alig