Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 2. (Budapest, 2002)

II. Módszertan - műhely - közlemények - Viga Gyula: Életrajzok a magyar múzeumügy 200 évéből

Életrajzok a magyar múzeumügy 200 évéből Viga Gyula Kétszáz éve, hogy gróf Széchényi Ferenc könyvtárát, kép- és szoborgyűjteményét, numizmatikai kollekcióját, valamint a magyar nemzet történetével kapcsolatos egyéb tárgyi anyagát felajánlotta a Magyar Nemzeti Múzeum létrehozása számára. Mivel csak később, az 1808. évi VIII. tc. rendelkezett az intézmény létesítéséről, több okból is vitatott a szervezett magyar múzeumügy kezdetének időpontja. Vannak, akik a nemzeti közgyűjtemény törvényi becikkelyezését vélik hivatalos alapításnak, mások az 1802. évet csak a nemzeti könyvtár születéseként ünneplik. Bizonyára minden érv tartalmaz bölcs megfontolást, ám a múzeumi szakmában szerencsés konszenzus született a bicentenárium 2002-ben közösen való megünnepléséről. A Pulszky Társaság - Magyar Múzeumi Egyesület - a Tarsoly Kiadó Kft. kiadásában 2002-ben egy olyan életrajzi lexikon megjelentetésére készül, ami a múzeumügy elmúlt két évszázadának legeredményesebb szereplőit, szakembereit mutatja be. A készülő lexikon célja a múzeumügy legjelentősebb - már elhunyt - alakjai és munkásságuk komplex, sokrétű bemutatása, életrajzi és szakmai adatainak rögzítése, kielégítve ezzel mind a szakmai ágak, mind a szélesebb érdeklődő kör igényeit. A muzeológus fogalom ebben az esetben meglehetősen tágan értelmezendő: éppúgy tartalmazza majd a lexikon a különböző múzeumi szakágak avatott művelőinek - régészek, néprajzosok, történészek, természettudósok, művészettörténészek stb. - adatait, mint a közgyűjteményi tevékenységben meghatározó feladatot ellátó restaurátorok, továbbá a legeredményesebb kiállításrendezők életrajzait, valamint a múzeumalapítók és legnagyobb adományozók biográfiáját. Mindez tehát rendkívül széles merítést jelent: a határon túli intézmények adatait is beleértve csaknem 2000 név szerepel az adatbázisunkban, aminek fele már kész szócikkel is rendelkezik. Ezzel együtt fontos az adatbázis további bővítése, még akkor is, ha látható, hogy a megjelenő kötetbe nem fér majd bele valamennyi életrajz. Az eddig mintegy 300 szerzőt foglalkoztató munka során folyamatosan merülnek fel új személyiségek, új nevek, ami sajnálatosan igazolja, hogy muzeológiánk - mind az intézménytörténet, mind a biográfiák területén nem áll jól múltjának ismeretében. Ezért is szerencsés lenne, ha a feltáró és feldolgozó munka folytatódna, s nem zárulna le a várhatóan 2002 novemberében megjelenő lexikonkötet kiadásával. A szócikkek megírásának személyi költségeit a Soros Alapítvány anyagi támogatása tette lehetővé. A munka tervezésének kezdeteitől vitatott, hogy csak a már elhunytak életrajza kerüljön a kötetbe, vagy a legeredményesebb élő személyiségek is. Mindkét elképzelés mellett szólnak megfontolandó érvek, de a tervezett kötet határainak egzakt megvonása csak a lezárt életművek mentén lehetséges. A halál visszavonhatatlan és megmásíthatatlan határ, az élők esetében roppant nehéz lenne megkeresni azokat a szempontokat, amelyek alapján valaki e kötetbe kerülhet. Szerencsés megoldás lehet - s erre van elképzelés -, hogy a lezárt életpályákat tartalmazó kötettel párhuzamosan, készüljön egy másik könyv Ki kicsoda a magyar közgyűjteményekben címmel, ami a legeredményesebb alkotó személyiségek életrajzát adná közre. A készülő lexikon munkáit egy szerkesztőbizottság koordinálja, Bodó Sándor és Viga Gyula vezetésével, melynek tagjai az egyes múzeumi szakágak legjobb, legelismertebb szakemberei közül kerültek ki (Bardoli István, Éri István, Ilon Gábor, Kecskeméti Tibor, Pintér János, Seltneczi Kovács Attila, Simkó Katalin). A lexikográfiái szerkesztés munkáját Élesztős László, a Tarsoly Kiadó munkatársa végzi. A szerkesztők által kimunkált útmutató a szócikkek egységes szerkezetének, azonos szempontú megírásának lehetőségét segíti. A szócikkek 1000-9000 betűhely terjedelme az adott személyiség tevékenységének az egyete-